Báruk könyve

Fejezet 1

1 Ezek annak a könyvnek a szavai, amelyet Báruk, Néria fia, Maászia fia, Sedékiás fia, Haszádia fia, Hilkiás fia írt Babilonban,

2 az ötödik évben, a hónap hetedik napján, abban az időben, amikor a káldeusok elfoglalták Jeruzsálemet és tűzzel felgyújtották.

3 És Báruk felolvasta e könyv szavait Jekoniás, Jójákimnak, Júda királyának fia hallatára, és mindannak a népnek a hallatára, amely eljött, hogy hallgassa a könyvet,

4 és a hatalmasok és a fejedelmek hallatára, és a vének hallatára, és az egész nép hallatára, kicsikére és nagyokéra, mindazokéra, akik Babilonban laktak a Szud folyó mellett.

5 Akkor sírtak, böjtöltek és imádkoztak Jáhve előtt;

6 és pénzt gyűjtöttek, ki-ki azt adta, amit tudott;

7 és elküldték Jeruzsálembe Jójákim főpapnak, Hilkiás fiának, Sallum fiának, és a papoknak, és az egész népnek, amely vele volt Jeruzsálemben.

8 Ugyanabban az időben, Sziván tizedik napján Báruk elvette Jáhve házának edényeit, amelyeket elvittek a templomból, hogy visszavigye őket Júda földjére — az ezüstedényeket, amelyeket Sedékiás, Jósiás fia, Júda királya készíttetett,

9 miután Nabukodonozor, Babilon királya elhurcolta Jeruzsálemből Jekoniást és a fejedelmeket és a foglyokat és a hatalmasokat és a föld népét, és Babilonba vitte őket.

10 És így szóltak: „Ezzel pénzt küldünk nektek; vásároljatok hát a pénzen égőáldozatokat és bűnáldozatokat és tömjént, és készítsetek ételáldozatot, és mutassátok be azokat Jáhve, a mi Elohimunk oltárán;

11 és imádkozzatok Nabukodonozor, Babilon királya életéért és fia, Belsazár életéért, hogy napjaik a földön olyanok legyenek, mint az ég napjai.

12 És Jáhve erőt ad nekünk, és világosságot ad szemünknek, és Nabukodonozor, Babilon királya oltalma alatt élünk, és fia, Belsazár oltalma alatt, és sok napon át szolgáljuk őket, és kegyelmet találunk szemük előtt.

13 És imádkozzatok értünk Jáhvéhoz, a mi Elohimunkhoz, mert vétkeztünk Jáhve, a mi Elohimunk ellen, és mind a mai napig nem fordult el tőlünk Jáhve haragja és dühe.

14 És olvassátok fel ezt a könyvet, amelyet nektek küldünk, hogy bűnvallást tegyetek Jáhve házában az ünnepek napjain és a rendelt időszakokban.

15 „És mondjátok: »Az igazságosság Jáhvéé, a mi Elohimunké, az orca megszégyenülése pedig, mint a mai napon, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakosaié,

16 és királyainké és fejedelmeinké és papjainké és prófétáinké és atyáinké,

17 mert vétkeztünk Jáhve előtt,

18 és nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk Jáhve, a mi Elohimunk szavára, hogy Jáhve rendelései szerint járjunk, amelyeket elénk adott.

19 Attól a naptól fogva, amelyen Jáhve kihozta atyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek voltunk Jáhve, a mi Elohimunk iránt, és hanyagok voltunk, nem hallgatva az ő szavára.

20 Így mind a mai napig ránk tapadtak a csapások és az átok, amelyet Jáhve kijelentett szolgája, Mózes által, abban az időben, amikor kihozta atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy nekünk tejjel és mézzel folyó földet adjon.

21 Nem hallgattunk Jáhve, a mi Elohimunk szavára a próféták minden szavában, akiket hozzánk küldött, hanem ki-ki a maga gonosz szívének szándékát követte, más isteneket szolgálva és azt téve, ami gonosz Jáhve, a mi Elohimunk szemében.

Fejezet 2

1 „Így Jáhve megerősítette szavát, amelyet ellenünk mondott, és bíráink ellen, akik Izráelt ítélték, és királyaink ellen és fejedelmeink ellen és Izráel és Júda férfiai ellen.

2 Az egész ég alatt nem történt olyan, mint amit Jeruzsálemben tett, aszerint, amint meg van írva Mózes törvényében,

3 hogy megegye egyikünk a fia húsát, másikunk a leánya húsát.

4 És minden körülöttünk lévő királyság uralma alá adta őket, gyalázatra és pusztulásra minden körülöttük lévő nép között, ahová Jáhve szétszórta őket.

5 Alacsonyra süllyedtek és nem emelkedtek fel, mert vétkeztünk Jáhve, a mi Elohimunk ellen, nem hallgatva az ő szavára.

6 „Az igazságosság Jáhvéé, a mi Elohimunké, az orca megszégyenülése pedig a miénk és atyáinké, mint a mai napon.

7 Mindazok a csapások, amelyekkel Jáhve megfenyegetett minket, ránk jöttek.

8 Mégsem könyörögtünk Jáhve kegyelméért azzal, hogy ki-ki elfordult volna gonosz szíve gondolataitól.

9 És Jáhve készen tartotta a csapásokat, és Jáhve ránk hozta őket, mert Jáhve igazságos minden művében, amelyet megparancsolt nekünk.

10 Mégsem engedelmeskedtünk az ő szavának, hogy Jáhve rendelései szerint járjunk, amelyeket elénk adott.

11 „És most, ó, Jáhve, Izráel Elohimja, aki kihoztad népedet Egyiptom földjéről hatalmas kézzel és jelekkel és csodákkal és nagy erővel és kinyújtott karral, és nevet szereztél magadnak, mint a mai napon,

12 vétkeztünk, hitetlenül éltünk, rosszat tettünk, ó, Jáhve, a mi Elohimunk, minden rendelésed ellen.

13 Forduljon el tőlünk haragod, mert kevesen maradtunk a nemzetek között, ahová szétszórtál minket.

14 Hallgasd meg, ó, Jáhve, imádságunkat és könyörgésünket, és a magad kedvéért szabadíts meg minket, és adj nekünk kegyelmet azok szemében, akik fogságba vittek minket;

15 hogy az egész föld megtudja, hogy te vagy Jáhve, a mi Elohimunk, mert Izráel és utódai a te nevedről neveztetnek.

16 Ó, Jáhve, tekints le szent lakóhelyedről, és gondolj ránk. Hajlítsd ide füledet, ó, Jáhve, és hallgass meg;

17 nyisd meg szemedet, ó, Jáhve, és láss; mert a halottak, akik a Hádészben vannak, akiknek lelkét elvették testükből, nem tulajdonítanak dicsőséget vagy igazságosságot Jáhvénak,

18 hanem a nagy nyomorúságban lévő ember, aki meggörnyedve és erőtlenül jár, és a lankadó szemek, és az éhező ember neked tulajdonít dicsőséget és igazságosságot, ó, Jáhve.

19 Mert nem atyáink vagy királyaink igaz cselekedetei miatt visszük eléd irgalomért való imádságunkat, ó, Jáhve, a mi Elohimunk.

20 Mert elküldted ránk haragodat és dühödet, amint kijelentetted szolgáid, a próféták által, mondván:

21 „Így szól Jáhve: Hajtsátok meg vállatokat és szolgáljatok Babilon királyának, és megmaradtok azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam.

22 De ha nem engedelmeskedtek Jáhve szavának és nem szolgáltok Babilon királyának,

23 megszüntetem Júda városaiból és Jeruzsálem környékéről az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját, és az egész föld pusztaság lesz lakosok nélkül.”

24 „De nem engedelmeskedtünk szavadnak, hogy Babilon királyának szolgáljunk; és megerősítetted szavaidat, amelyeket szolgáid, a próféták által mondtál, hogy királyaink csontjait és atyáink csontjait kihozzák sírjaikból;

25 és íme, kivetették őket a nappal forróságára és az éjszaka fagyára. Nagy nyomorúságban pusztultak el, éhség és kard és dögvész által.

26 És a házat, amely a te nevedről neveztetik, olyanná tetted, amilyen ma, Izráel házának és Júda házának gonoszsága miatt.

27 „Mégis minden jóságoddal és minden nagy könyörületeddel bántál velünk, ó, Jáhve, a mi Elohimunk,

28 amint szolgád, Mózes által szóltál azon a napon, amikor megparancsoltad neki, hogy írja le törvényedet Izráel népének színe előtt, mondván,

29 „Ha nem engedelmeskedtek szavamnak, ez a nagyon nagy sokaság bizonyosan kis számmá válik a nemzetek között, ahová szétszórom őket.

30 Mert tudom, hogy nem fognak nekem engedelmeskedni, mert keménynyakú nép ők. De fogságuk földjén magukba szállnak,

31 és megtudják, hogy én vagyok Jáhve, az ő Elohimjuk. Engedelmes szívet adok nekik és füleket, amelyek hallanak;

32 és dicsérni fognak engem fogságuk földjén, és megemlékeznek nevemről,

33 és elfordulnak makacsságuktól és gonosz cselekedeteiktől; mert megemlékeznek atyáik útjairól, akik vétkeztek Jáhve előtt.

34 Visszahozom őket arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak, Ábrahámnak és Izsáknak és Jákóbnak, és hatalmukban tartják azt; és megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg.

35 Örök szövetséget kötök velük, hogy Elohimjuk legyek, és ők az én népem lesznek; és soha többé nem távolítom el népemet, Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam.”

Fejezet 3

1 „Ó, Jáhve, Izráelnek a Mindenható Elohimja, a gyötrődő lélek és a megfáradt szellem kiált hozzád.

2 Hallgass meg, ó, Jáhve, és könyörülj, mert vétkeztünk előtted.

3 Mert te örökké trónon ülsz, és mi örökké elveszünk.

4 Ó, Jáhve, Izráelnek a Mindenható Elohimja, hallgasd meg most Izráel halottainak imádságát és azok fiainak imádságát, akik vétkeztek előtted, akik nem hallgattak Jáhve, az ő Elohimjuk szavára, úgyhogy csapások tapadtak ránk.

5 Ne emlékezz atyáink vétkeire, hanem ebben a nyomorúságban emlékezz erődre és nevedre.

6 Mert te vagy Jáhve, a mi Elohimunk, és téged, ó, Jáhve, dicsérünk.

7 Mert azért helyezted félelmedet szívünkbe, hogy segítségül hívjuk nevedet; és dicsérünk téged fogságunkban, mert elvetettük szívünkből atyáink minden vétkét, akik vétkeztek előtted.

8 Íme, ma fogságunkban vagyunk, ahová szétszórtál minket, hogy gyalázzanak és átkozzanak és büntessenek minket atyáink minden vétkéért, akik elhagyták Jáhvét, a mi Elohimunkat.”

9 Halld meg az élet parancsolatait, ó, Izráel; figyelj, és tanulj bölcsességet!

10 Miért van az, ó, Izráel, miért van az, hogy ellenségeid földjén vagy, hogy idegen országban öregszel meg, hogy a halottakkal együtt beszennyeződtél,

11 hogy azok közé számláltatol, akik a Hádészben vannak?

12 Elhagytad a bölcsesség forrását.

13 Ha Jáhve útján jártál volna, örökké békességben laknál.

14 Tanuld meg, hol van a bölcsesség, hol van az erő, hol van az értelem, hogy egyúttal felismerd, hol van a napok hosszúsága és az élet, hol van a szemek világossága és a békesség.

15 Ki találta meg az ő helyét? És ki lépett be az ő tárházaiba?

16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, és azok, akik a föld vadállatai fölött hatalmaskodnak;

17 azok, akik az ég madaraival játszanak, és akik ezüstöt és aranyat halmoznak fel, amelyben az emberek bíznak, és szerzeményüknek nincs vége;

18 azok, akik ezüst szerzésén mesterkednek, és aggódnak, akiknek munkái minden mértéket meghaladnak?

19 Eltűntek és lementek a Hádészbe, és mások támadtak a helyükbe.

20 Fiatal emberek látták meg a nap világosságát, és a földön laktak; de nem tanulták meg a tudáshoz vezető utat, sem nem értették meg annak ösvényeit, sem nem ragadták meg azt.

21 Fiaik messze eltévedtek az ő útjától.

22 Nem hallottak róla Kánaánban, sem nem látták Témánban;

23 Hágár fiai, akik értelmet keresnek a földön, Merrán és Témán kereskedői, a mesemondók és az értelem keresői nem tanulták meg a bölcsességhez vezető utat, sem nem gondoltak annak ösvényeire.

24 Ó, Izráel, milyen nagy Jáhve háza! És milyen hatalmas a terület, amelyet birtokol!

25 Nagy az, és határtalan; magas és mérhetetlen.

26 Az óriások ott születtek, akik híresek voltak régtől fogva, nagy termetűek, hadviselésben jártasak.

27 Jáhve nem őket választotta, sem nem adta nekik a tudáshoz vezető utat;

28 így elvesztek, mert nem volt bölcsességük, elvesztek oktalanságuk által.

29 Ki ment fel az égbe, és vette őt, és hozta le őt a felhők közül?

30 Ki ment át a tengeren, és találta meg őt, és vásárolja meg őt tiszta aranyért?

31 Senki sem ismeri a hozzá vezető utat, és senki sem törődik a hozzá vezető ösvénnyel.

32 De aki mindent tud, ismeri őt, ő találta meg őt a maga értelme által. Aki a földet minden időre elkészítette, megtöltötte azt négylábú teremtményekkel;

33 aki elküldi a világosságot, és az megy, hívta azt, és az félelemmel engedelmeskedett neki;

34 a csillagok ragyogtak őrhelyeiken, és örvendeztek; hívta őket, és azt mondták: „Itt vagyunk!” Örömmel ragyogtak annak, aki alkotta őket.

35 Ez a mi Elohimunk; senki más nem hasonlítható hozzá!

36 Ő megtalálta a tudáshoz vezető egész utat, és odaadta azt Jákóbnak, az ő szolgájának, és Izráelnek, akit szeretett.

37 Azután megjelent a földön, és emberek között élt.

Fejezet 4

1 Ez Jáhve parancsolatainak könyve, és a törvény, amely örökké megmarad. Mindazok, akik szilárdan ragaszkodnak hozzá, élni fognak, és akik elhagyják azt, meghalnak.

2 Térj vissza, ó, Jákób, és ragadd meg azt; járj az ő világosságának ragyogása felé.

3 Ne add dicsőségedet másnak, se előnyeidet idegen népnek.

4 Boldogok vagyunk, ó, Izráel, mert tudjuk, mi tetszik Jáhvénak.

5 Végy bátorságot, én népem, ó, Izráel emlékezete!

6 Nem pusztulásra adtak el titeket a nemzeteknek, hanem azért adtak át titeket ellenségeiteknek, mert megharagítottátok Jáhvét.

7 Mert megingereltétek azt, aki alkotott titeket, démonoknak áldozva és nem Jáhvénak.

8 Elfelejtettétek az örök Jáhvét, aki felnevelt titeket, és megszomorítottátok Jeruzsálemet, aki táplált titeket.

9 Mert látta a haragot, amely Jáhvétól rátok jött, és így szólt: »Halljátok, Sion szomszédai, Jáhve nagy bánatot hozott rám;

10 mert láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk.

11 Örömmel tápláltam őket, de sírással és bánattal küldtem el őket.

12 Senki se örvendezzen fölöttem, aki özvegy vagyok és sokaktól megfosztott; elhagyatott maradtam gyermekeim bűnei miatt, mert elfordultak Jáhve törvényétől.

13 Nem törődtek az ő rendeléseivel; nem jártak Jáhve parancsolatainak útjain, sem nem léptek az ő igazságosságában a fegyelem ösvényeire.

14 Jöjjenek Sion szomszédai; emlékezzetek fiaim és leányaim fogságba vitelére, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk.

15 Mert messziről hozott ellenük egy nemzetet, egy szemérmetlen nemzetet, idegen nyelvűt, amelynek nem volt tisztelete az öregember iránt, és nem volt szánalma a gyermek iránt.

16 Elvitték az özvegy szeretett fiait, és megfosztották a magányos asszonyt leányaitól.

17 „De én hogyan segíthetek rajtatok?

18 Mert aki ezeket a csapásokat rátok hozta, megszabadít titeket ellenségeitek kezéből.

19 Menjetek, gyermekeim, menjetek; mert elhagyatott maradtam.

20 Levetettem a békesség ruháját, és felvettem könyörgésem zsákruháját; az Örökkévalóhoz fogok kiáltani minden napomban.

21 „Vegyetek bátorságot, gyermekeim, kiáltsatok Jáhvéhoz, és ő megszabadít titeket az ellenség hatalmából és kezéből.

22 Mert reményemet az Örökkévalóba vetettem, hogy megmentsen titeket, és öröm jött rám a Szenttől, az irgalom miatt, amely hamarosan rátok jön örök Üdvözítőd révén.

23 Mert bánattal és sírással küldtelek el titeket, de Jáhve örömmel és vidámsággal ad vissza titeket nekem örökre.

24 Mert amint Sion szomszédai most látták fogságba viteleteket, úgy hamarosan látni fogják szabadulásotokat Jáhvétól, amely nagy dicsőséggel és az Örökkévaló ragyogásával jön rátok.

25 Gyermekeim, viseljétek el türelemmel a haragot, amely Jáhvétól rátok jött. Ellenségetek utolért titeket, de hamarosan látni fogjátok pusztulásukat, és nyakukra léptek.

26 Gyengéd fiaim zord utakon jártak; elvittek őket, mint az ellenség által elragadott nyájat.

27 „Vegyetek bátorságot, gyermekeim, és kiáltsatok Jáhvéhoz, mert megemlékezik rólatok az, aki ezt rátok hozta.

28 Mert amint elhatároztátok, hogy eltévelyedtek Jáhvétól, térjetek vissza tízszeres buzgalommal, hogy keressétek őt.

29 Mert aki ezeket a csapásokat rátok hozta, örök örömet hoz nektek szabadulásotokkal együtt.”

30 „Végy bátorságot, ó, Jeruzsálem, mert aki megnevezett téged, megvigasztal téged.

31 Jaj azoknak, akik sanyargattak téged és örvendeztek bukásodon.

32 Jaj azoknak a városoknak, amelyeknek gyermekeid szolgaként szolgáltak; jaj annak a városnak, amely befogadta fiaidat.

33 Mert amint ő örvendezett bukásodon és örült romlásodon, úgy fog bánkódni a maga pusztulásán.

34 És elveszem nagy népességében való büszkeségét, és szemtelensége bánattá változik.

35 Mert tűz jön rá az Örökkévalótól sok napon át, és hosszú ideig démonok lakják majd.

36 Tekints kelet felé, ó, Jeruzsálem, és lásd az örömet, amely Jáhvétól jön hozzád!

37 Íme, fiaid jönnek, akiket elküldted; jönnek, összegyűjtve keletről és nyugatról, a Szent szavára, örvendezve Jáhve dicsőségében.”

Fejezet 5

1 Vesd le bánatod és nyomorúságod ruháját, ó, Jeruzsálem, és öltsd fel örökre a dicsőség szépségét, amely Jáhvétól van.

2 Öltsd fel az igazságosság ruháját, amely Jáhvétól van; tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének diadémját.

3 Mert Jáhve megmutatja ragyogásodat mindenütt az ég alatt.

4 Mert Jáhve örökre ezen a néven fog hívni téged: „Az igazságosság békessége és a kegyesség dicsősége.”

5 Kelj fel, ó, Jeruzsálem, állj a magaslatra és tekints kelet felé, lásd gyermekeidet, összegyűjtve nyugatról és keletről, a Szent szavára, örvendezve, hogy Jáhve megemlékezett róluk.

6 Mert gyalog mentek ki tőled, ellenségeik által elhurcolva; de Jáhve visszahozza őket hozzád, dicsőségben hordozva, mint királyi trónon.

7 Mert Jáhve megparancsolta, hogy minden magas hegyet és az örök halmokat alacsonyítsák le, és a völgyeket töltsék fel, hogy egyenletes talaj legyen, hogy Izráel biztonságban járhasson Jáhve dicsőségében.

8 Az erdők és minden illatos fa beárnyékolta Izráelt Jáhve parancsára.

9 Mert Jáhve örömmel vezeti Izráelt, dicsőségének fényében, azzal az irgalommal és igazságossággal, amely tőle származik.