Polikárp mártíromsága

Polikarpus mártírlása

SZENT POLIKÁRP, SZMIRNA PÜSPÖKE MÁRTÍROMSÁGA Charles H. Hoole' 1885-ös fordítása

Bevezető 1. Az Egyház Jáhve a Szmirnában tartózkodó egyházhoz, Jáhve aki Philomelia-ban és a szent és katolikus egyház mindenhelyi települései között tartózkodik, kegyelmet, békét és szeretetet Jáhve az Atya és mi Yeshua a Messiás hogy sokasson nektek.

1. fejezet 1:1 Írtunk nektek azokról a dolgokról, akik mártírban haltak, és a megáldott Polykárpustól, aki véget vetett a üldözésnek, és mintha a tanúja által pecsételt volna. Jáhve hogy megmutassa nekünk a felsőről a tanúskodást, amely az evangélium szerint van.

1:2 mert elviselte, hogy elárulják, ahogy Yeshua, hogy utánozzuk őt, és ne csak a magunk érdekeit, hanem a felebarátaink érdekeit is töressük; mert az igaz és szilárd szeretet nem csak a saját megváltását kívánja, hanem az összes testvényt is.

2. fejezet 2:1 Áldottak tehát és nemesek mindazok a tanúságok, amelyek Jáhve akarata szerint történtek, mert helyes, hogy annál óvatosabbak legyünk, és Jáhvénak tulajdonítsuk a minden dolog feletti hatalmat.

2:2 Mert ki ne csodálná nemességüket, kitartásukat és engedelmességüket? akik, bár rágcsapással rágódtak, hogy a testük belső rendszere még a vénákig és a belső artériákig is nyilvánvalóvá váljon, elviselték, hogy még a közönségek is könyörültek velük és gyászoltak róluk; és hogy mások még olyan nemességes szintre is értek, hogy egyikük sem sírott vagy gyászolt, megmutatva mindannyiunknak, hogy abban az órában a vértanúak a Szentlényben. Messiás a testben megkínozva elment, vagy inkább, hogy Yeshua, állva, csatlakozott hozzájuk.

2:3 És a kegyelemhez alkalmazza magát Messiásmegvetették a világi kínokat, és egy órányi kitartással megvásárolták az örök büntetéstől a megbocsátást. És a kemény kínzóik tűze hideg volt számukra, mert a szemük előtt volt, hogy megmeneküljenek az örökkévaló és soha ki nem sötétedő tűz elől. És szívük szemével néztek fel a jó dolgokra, amelyek azok számára vannak fenntartva, akik kitartanak, amit a fül sem hallott, a szem sem látott, és nem jutott be az ember szívébe, hanem amit Isten mutatta meg. Yeshua akik már nem emberek voltak, hanem angyalok.

2:4 És hasonlóképpen azok, akiket a vadállatok elítélték, szörnyű büntetést szenvedtek, a sziklákon feküdve, és más kínokkal is megbüntettek, hogy a zsarnok, ha lehetséges, az erős büntetéssel megfordítsa őket a hit tagadására.

3. fejezet 3:1 Mert az ördög sok dolgot talált ki ellenük, de hála legyen Jáhve mert a legnemesebb Germanicus megerősítette a gyávaságukat a benne lévő türelmet, aki szintén figyelemre méltó módon harcolt vadállatok ellen. Mert amikor a prokonsul azt akarta meggyőzni, hogy könyörüljön a fiatalságára, erőszakkal vonta magára a vadállatot, hogy hamarosan szabaduljon meg a gonosz és törvényteljes életükről.

3:2 Ebből tehát az egész sokaság, csodálkozva a Jáhvét szerető és Jáhvét félő keresztények fajának nemességén, felkiáltott: El az ateistákkal; keressék meg Polikárpot. 4. fejezet 4:1 De egy bizonyos Quintus nevű ember, egy frígiai, aki nemrég jött Frígiából, amikor meglátta a vadállatokat, megijedt. Ő volt az, aki magát és másokat arra kényszerített, hogy önként jöjjenek. Ezt az embert a prokonzul sok unszolással rábeszélte, hogy esküdjön és áldozzon. Emiatt, testvérek, nem dicsérjük azokat, akik feladják magukat, mivel az evangélium nem így tanít. 5. fejezet 5:1 De a legcsodálatraméltóbb Polikárp először, amikor ezeket hallotta, nem zavartatott meg, hanem a városban akart maradni. De a többség rábeszélte, hogy titokban vonuljon vissza; és titokban elment egy, a várostól nem messze lévő villába, és ott maradt néhány emberrel, sem éjjel, sem nappal mást nem téve, mint imádkozva minden emberért, és a világban lévő gyülekezetekért, amint szokása volt. 5:2 és amint imádkozott, három nappal elfogatása előtt révületbe esett, és látta párnáját tűzzel égni, és megfordult, és prófétai módon mondta a vele lévőknek: Élve kell elégnem. 6. fejezet 6:1 És amikor azok, akik keresték, folytatták az üldözést, elment egy másik villába, és nyomban megérkeztek azok, akik keresték. És amikor nem találták meg, elfogtak két legényt, akik közül az egyik, amikor kínzás alá vetették, vallott. 6:2 Mert lehetetlen volt számára, hogy elkerülje figyelmüket, mivel azok, akik elárulták, a saját háztartásából valók voltak. Mert az Eirenarchus, amely ugyanaz a hivatal, mint a Cleronomus, Hérodész nevű, sietett bevinni őt az arénába, hogy ő valóban beteljesítse a maga sorsát, a Messiás részesévé válva, és hogy azok, akik elárulták, ugyanazt a büntetést szenvedjék el, mint Júdás. 7. fejezet 7:1 Magukkal véve tehát a legényt, az előkészület napján, a vacsora órájában, üldözők és lovasok jöttek ki, szokott fegyvereikkel, mintha egy rabló ellen mennének ki. És késő este együtt elindulva, egy bizonyos házban találták őt fekve, egy felső szobában. És elmehetett volna onnan egy másik helyre, de nem akarta, mondván: Legyen meg Jáhve akarata. 7:2 És amikor meghallotta, hogy jelen vannak, lement és beszélgetett velük. És a jelenlévők csodálkoztak kora erején és teste épségén, és hogy annyi fáradságot kellett tenniük egy ilyen öreg ember elfogására. Ő nyomban megparancsolta, hogy ételt és italt tegyenek eléjük abban az órában, amennyit kívántak, és kérte őket, adjanak neki egy órát, hogy zavartalanul imádkozzon. 7:3 És amikor megengedték neki, felállt és imádkozott, tele lévén Jáhve kegyelmével, úgy, hogy két óráig nem tudott hallgatni, és akik hallották, elcsodálkoztak, és sokan megbánták, hogy egy ilyen isteni öreg ember ellen jöttek. 8. fejezet 8:1 És amikor befejezte imádságát, megemlékezve mindazokról, akik valaha kapcsolatba kerültek vele, kicsikről és nagyokról, nemesekről és nem-nemesekről, és az egész világ katolikus egyházáról, amikor eljött távozásának órája, szamárra ültetve bevitték őt a városba, lévén a nagy szombat. 8:2 És az Eirenarch Hérodész és apja, Nikétész találkozott vele egy kocsin, akik, miután átültették őt kocsijukba, mellé ülve rá akarták beszélni, mondván: Mi baj van abban, ha azt mondod: Caesar, Caesar, és áldozol, és ehhez hasonló dolgokat teszel, és így megmenekülsz? De ő először nem válaszolt nekik; de amikor kitartottak, mondta: Nem fogom megtenni azt, amit tanácsoltok nekem. 8:3 De ők, amikor nem sikerült rábeszélniük, szörnyű szavakat mondtak neki, és olyan sietséggel lökték ki a kocsiból, hogy a kocsiról leszállva meghorzsolta a sípcsontját. És nem törődve vele, mintha semmit sem szenvedett volna, buzgón és lelkesen haladt, az arénába vezetve, olyan zaj lévén az arénában, hogy senkit sem lehetett hallani. 9. fejezet 9:1 De Polikárphoz, amint belépett az arénába, egy hang jött a mennyből, mondván: Légy erős, és légy férfi, ó Polikárp. És a beszélőt senki sem látta; de a hangot a mi népünkből jelenlévők hallották. És amikor bevitték, nagy zűrzavar támadt, amikor az emberek meghallották, hogy Polikárpot elfogták. 9:2 Akkor, amikor bevitték, a prokonzul megkérdezte tőle, hogy ő-e Polikárp. És amikor bevallotta, rá akarta beszélni, hogy tagadja meg, mondván: Tiszteld korodat, és más ehhez hasonló dolgokat, amint szokásuk mondani: Esküdj Caesar szerencséjére; Térj meg; Mondd: El az ateistákkal. De Polikárp, amikor komoly arccal végignézett a törvénytelen pogányok egész sokaságán az arénában, kezével feléjük intve, felsóhajtott, és felnézve a mennybe, mondta: El az ateistákkal! 9:3 És amikor a prokonzul sürgette, és mondta: Esküdj, és elengedlek, gyalázd a Messiást; Polikárp mondta: Nyolcvanhat éve szolgálom őt, és semmiben sem bántott meg engem; és hogyan káromolhatnám akkor Királyomat, aki megmentett engem? 10. fejezet 10:1 De amikor ismét kitartott, és mondta: Esküdj Caesar szerencséjére, ő válaszolt: Ha hiába bízol abban, hogy esküdni fogok Caesar szerencséjére, amint sugallod, és úgy teszel, mintha nem tudnád, ki vagyok, halljad világosan: Keresztény vagyok. De ha meg akarod tanulni a kereszténység rendjét, adj nekem egy napot a beszédre, és hallgass meg engem. 10:2 A prokonzul mondta: Beszéld rá a népet. De Polikárp mondta: Téged valóban méltónak tartottalak a magyarázat megkapására, mert arra tanítottak minket, hogy olyan tiszteletet adjunk, amely illő, és amely nem árt nekünk, a Jáhve által rendelt hatalmaknak és hatóságoknak; de azokat nem tartom méltónak arra, hogy előttük védekezzem. 11. fejezet 11:1 De a prokonzul mondta neki: Vannak vadállataim; átadlak téged nekik, hacsak meg nem térsz. De ő mondta: Hívd őket, mert a jobbról a rosszabbra való megtérés számunkra lehetetlen; de jó dolog gonosz tettekről igaz tettekre változni. 11:2 De ő ismét mondta neki: Tűzzel emésztetlek el, ha megveted a vadállatokat, hacsak meg nem térsz. De Polikárp mondta: Olyan tűzzel fenyegetsz, amely csak egy ideig ég, és hamar kialszik. Mert tudatlan vagy az eljövendő ítélet tüzéről, és a gonoszok számára fenntartott örök büntetésről. De miért késlekedsz? Hozz, amit csak akarsz. 12. fejezet 12:1 Amikor ezeket és több dolgot mondott, bátorsággal és örömmel telt meg, és arca kegyelemmel telt meg; úgy, hogy nemcsak nem zavarták és nem bizonytalanították el a neki mondott dolgok, hanem éppen ellenkezőleg, a prokonzul elcsodálkozott, és hírnökét az aréna közepébe küldte, hogy harmadszor hirdesse ki: Polikárp bevallotta, hogy keresztény. 12:2 Amikor ezt a hírnök elmondta, az egész sokaság, mind a pogányok, mind a Szmirnában lakó zsidók, visszatartatlan haraggal és hangos szóval felkiáltottak: Ez az istentelenség tanítója, a keresztények atyja, isteneitek pusztítója, aki sokakat tanít arra, hogy se ne áldozzanak, se ne imádják az isteneket. Ezeket mondva kiáltoztak, és kérték az asziarcha Fülöpöt, hogy engedjen szabadon egy oroszlánt Polikárpra. De Fülöp azt válaszolta, hogy nem törvényes számára ezt megtenni, mivel befejezte a vadállatok kiállítását. 12:3 Akkor jónak tűnt nekik, hogy egy hangon kiáltsák, hogy Polikárpot élve égessék el; mert szükséges volt, hogy a látomás, amely megjelent neki a párnáján, beteljesedjen, amikor látva azt égni, imádkozott, és prófétai módon mondta, a vele lévő hűségesekhez fordulva: Élve kell elégnem. 13. fejezet 13:1 Ezek a dolgok tehát olyan nagy gyorsasággal történtek, hogy kevesebb időt vettek igénybe, mint az elbeszélés, a sokaság gyorsan gyűjtve rönköket és rőzsét a műhelyekből és fürdőkből, a zsidók különösen buzgón nyújtva szolgálataikat e célra, amint szokásuk. 13:2 De amikor a máglya készen állt, minden ruháját levéve, és övét megoldva, megpróbálta levenni cipőit; korábban nem szokta ezt tenni, mert a hűségesek közül mindegyik igyekezett, hogy ki legyen az első, aki megérinti testét, mert jó magaviselete miatt már mártíromsága előtt is minden jó ajándékkal ékes volt. 13:3 Nyomban tehát köré helyezték a máglyára előkészített eszközöket. És amikor éppen oda is akarták szögezni, mondta: Hagyjatok így, mert aki megadta nekem, hogy elviseljem a tüzet, azt is meg fogja engedni, hogy szögeitek biztonsága nélkül mozdulatlanul maradjak a máglyán. 14. fejezet 14:1 Ők tehát nem szögezték oda, hanem megkötözték. De ő, kezeit maga mögé helyezve, és megkötözve, mint egy nagy nyájból felajánlásra kijelölt nevezetes kos, előkészítve Jáhvénak kedves, teljes égőáldozatként, felnézve a mennybe, mondta: Ó Jáhve, a Mindenható Elohim, szeretett és áldott Fiadnak, Yeshuának, a Messiásnak Atyja, aki által megkaptuk a rólad való tudásunkat, az angyalok és hatalmak Elohimja, és az egész teremtésé, és az igazak egész fajáé, akik előtted éltek, 14:2 Köszönöm neked, hogy méltónak ítéltél engem erre a napra és órára, hogy részem legyen a mártírok számában, a te Messiásod poharában, az örök élet feltámadására, mind a léleké, mind a testé, a Szentlélek romolhatatlanságában. Ezek között fogadtassam be előtted ezen a napon gazdag és kedves áldozatként, amint előkészítetted és előre megmutattad, és beteljesítetted, te, aki a tévedhetetlen és igaz Jáhve vagy. 14:3 Emiatt, és minden dologért, dicsérlek téged, áldalak téged, dicsőítelek téged, az örök és mennyei Yeshuával, a Messiással, a te szeretett Fiaddal együtt, akivel neked és a Szentléleknek legyen dicsőség most és mindörökké. Ámen. 15. fejezet 15:1 És amikor kimondta az Áment, és befejezte imádságát, a tüzet felügyelő férfiak meggyújtották azt. És egy nagy láng kitörve, mi, akiknek megadatott látni, nagy csodát láttunk; mert e célra is megőriztettünk, hogy bejelentsük, ami történt, az emberiség többi részének. 15:2 Mert a tűz, boltozat alakját felvéve, mint egy széllel telt hajó vitorlája, körös-körül megvédte a mártír testét; és a láng közepében volt, nem mint égő hús, hanem mint sütött kenyér, vagy mint kemencében izzó arany és ezüst. És olyan édes illatot éreztünk, mintha tömjén leheletéből, vagy más drága illatszerből származna. 16. fejezet 16:1 Végül ezek a gonosz emberek, észrevéve, hogy testét a tűz nem tudja felemészteni, megparancsolták a hóhérnak, hogy jöjjön közel és döfjön bele egy kardot. És amikor ezt megtette, kijött egy galamb és sok vér, úgy, hogy eloltotta a tüzet, és az egész sokaság csodálkozott, hogy olyan különbség van a hitetlenek és a választottak között. 16:2 Akik közül ez a legcsodálatraméltóbb mártír, Polikárp volt az egyik, aki a mi időnkben apostoli és prófétai tanító volt, és a Szmirnában lévő katolikus egyház püspöke. Mert minden szó, amelyet szájából kimondott, beteljesedett és be fog teljesedni. 17. fejezet 17:1 De a gonosz, aki az ellenfél és irigykedő, aki az emberi faj ellensége, látva mind tanúsága nagyságát, mind kezdettől fogva feddhetetlen magaviseletét, hogyan koronázták meg a halhatatlanság koronájával, és hogyan vitt el egy olyan díjat, amely ellen nem lehetett szólni, azt eszelte ki, hogy még egy ereklyéjét se vegyük el mi, bár sokan vágytak erre, és arra, hogy szent testével közösségben legyenek. 17:2 Felbujtott tehát Nikétészt, Hérodész apját és Alké testvérét, hogy járjon közben a kormányzónál, hogy ne adja testét a sírba, Nehogy — mondta — elhagyják a megfeszítettet és ezt az embert kezdjék imádni. És ezeket a dolgokat a zsidók sugallatára és sürgetésére mondták, akik őrködtek is, amikor a testet ki akartuk venni a tűzből, nem tudva, hogy soha nem leszünk képesek elhagyni a Messiást, aki az üdvözültek egész világának üdvösségéért szenvedett, a feddhetetlent a bűnösök helyett, sem mást imádni. 17:3 Őt imádjuk, mint Jáhve Fiát; de a mártírokat, mint Yeshua tanítványait és utánzóit, érdemeik szerint szeretjük, Királyuk és Tanítójuk iránti összehasonlíthatatlan szeretetük miatt, akikkel bárcsak a mi sorsunk is az lenne, hogy partnerek és tanítványtársak legyünk. 18. fejezet 18:1 Ezért a százados, látva a zsidók között támadt viszályt, a testet a tűz közepébe helyezte és elégette. 18:2 Így mi, miután később felvettük csontjait, amelyek drágaköveknél értékesebbek, letettük őket, ahol alkalmas volt. 18:3 Ott, amennyire megengedik nekünk, amikor ujjongásban és örömben összegyűlünk, az Úr lehetővé teszi számunkra, hogy megünnepeljük a mártírok születésnapját, mind azok emlékére, akik küzdöttek, mind az eljövendők gyakorlására és felkészítésére. 19. fejezet

19:1 Ezek voltak a dolgok, amelyek a megáldott Polycarpnak történtek, aki együtt a Filadelfiaiakkal a tizenkettedik volt, aki Smirnában szenvedett mártírságban, de csak őt tartják emlékezetben mindenki, így mindenhol beszélnek róla még a pogányok is, nem csak kiváló tanító, hanem kiemelkedő mártír is, akinek tanúskodását szeretnénk utánozni, mivel az történt az evangélium szerint Messiás.

19:2 Mert miután türelmesen legyőzte az igazságtalan kormányzót, és így megkapta a halhatatlanság koronáját, együtt örül az apostolokkal és az összes igazságosokkal, dicsőíti Jáhve és az Atya, és áldja meg a mi Yeshua a Messiás a lelkünk Megváltója, a testünk pilótája, és a katolikus egyház pásztorja a világon.

20. fejezet 20:1 Ezért akartok, hogy a történteket még részletesebben megmutassuk nektek; de most már röviden elmeséljük nektek a testvérünk Marous segítségével. Most pedig, miután ezt olvastátok, küldjétek a levelet a messze levő testvéreknek, hogy ők is dicsőítsék Jáhve, aki kiválasztja a szolgái közül.

20:2 Ő az, aki képes mindannyiunkat kegyelmével és ajándékával örök királyságába bevonni az ő egyetlen Fiával, Yeshua a Messiásneki legyen a dicsőség, a tisztelet, a hatalom és a dicsőség örökkévalóságig. Ámen. Üdvözöljük az összes szentet. Ahol velünk vagyunk, üdvözölnek téged, és Évarestust, aki ezt írta, és az ő háza egészét.

21. fejezet 21:1 Az áldott Polikárpot pedig Xanthicus hónap második napján, április huszonötödikén, a nagy szombaton, a nyolcadik órában mártírolták meg. De Hérodész fogta el, amikor Tralleszi Fülöp volt a főpap, Statius Quadratus prokonzul lévén, és Yeshua, a Messiás örökké király, akinek legyen dicsőség, tisztelet, felség és örök trón, nemzedékről nemzedékre. Ámen.

22. fejezet 22:1 Imádkozunk, testvérek, hogy jól járjatok, Yeshua, a Messiás evangéliumának igéje szerint járva, akivel legyen dicsőség Jáhvénak és az Atyának, és a Szentléleknek, a szent választottak üdvösségéért, amint az áldott Polikárp tanúságot tett, akinek lépéseiben bárcsak megtaláltatnánk Yeshua, a Messiás országában.

22:2 Ezt Gájus írta le a kéziratokból, akiket Gájus írta, a Políkarpus tanítványa, aki szintén Gájus állampolgára volt. Én, Sokratész, Korinthusban írtam le Gájus írásait. Az irgalom legyen veletek mindnyájan.

22:3 De én, Pionius, azután lemásoltam őket a fent írtakból, miután felkutattam őket, miután az áldott Polikárp kinyilatkoztatás által nyilvánvalóvá tette őket nekem, amint meg fogom mutatni a következőkben; összegyűjtve őket, amikor már majdnem elenyésztek az idő által, hogy Yeshua, a Messiás engem is összegyűjtsön választottaival együtt az ő mennyei országába, akinek legyen dicsőség az Atyával és a Szentlélekkel, világ vége nélkül. Ámen.