3 Makkabeus

1. fejezet

1 Amikor Philopator megtudta azoktól, akik visszatértek, hogy az irányított régiókat Antiochus elfoglalta, parancsot adott minden hadseregének, mind a gyalogságnak, mind a lovasságnak, Arsinoe nővérét vitt magával, és elment a Raphia közelében lévő régióba, ahol Antiochus támogatói táborba léptek.

2 De egy bizonyos Theodotus, aki eltökélt volt a tervei végrehajtására, elvitte magával a Ptolemaius fegyverek közül a legjobbakat, amelyeket korábban kiadták neki, és éjszaka átment Ptolemaius sátorába, azzal a szándékkal, hogy egyedül megölje őt, és ezzel véget vet a háború.

3 De Dositheus, aki Drimylus fia volt, egy születésből zsidó, aki később megváltoztatta vallását, és elutasította az ősi hagyományokat, elvezette a királyt, és elrendezte, hogy egy bizonyos jelentéktelen ember aludjon a sátorban; és így kiderült, hogy ez az ember vállalta a bosszúját, amit a királynak kellett.

4 Amikor egy keserű küzdelem következik be, és a dolgok inkább Antiochus javára fordulnak, Arsinoe sírva és könnyekkel megy a katonákhoz, a zárjait minden felmosva, és arra buzdítja őket, hogy bátran védjék magukat és gyermekeiket és feleségeiket, ígérve, hogy ha megnyerik a csatát, mindkettőjüknek két aranybányát ad.

5 És így történt, hogy az ellenség legyőződött a harcban, és sok foglyot is elvittek.

6 Mivel megsemmisítette a tervét, Ptolémész úgy döntött, hogy meglátogatja a szomszédos városokat, és bátorítja őket.

7 Ezzel, és ajándékokkal ellátva a szent épületeket, megerősítette az alattvalói lelki moralát.

8 Mivel a zsidók elküldték neki néhány tanácsadót és véneket, hogy üdvözöljék és ajándékokat hozzanak neki, és hogy dicsérjék őt a történtek miatt, még inkább igyekezett a lehető leghamarabb eljönni hozzájuk.

9 Amikor Jeruzsálembe érkezett, áldozatot tett a legmagasabb helyre Elohim és hálaáldozatokat tettek, és azt tették, ami a szentélyhez méltó volt. Aztán belépett a szentélybe, és csodálkozott a szépségére és szépségére,

10 Csodálkozott a templom jó szerkezetével, és elhatározta, hogy bejut a legszentebb helyre.

11 Amikor azt mondták, hogy ezt nem engedte meg, mert még saját népük tagjai sem engedtek be, még a papok sem, hanem csak a főpap, aki minden felett kiváló volt, és csak évente egyszer, a királynak semmiféle meggyőződése sem volt.

12 Még a törvény olvasása után is azt mondta, hogy be kell lépnie, és azt mondta: "Ha ezek elvették ezt a tiszteletet, akkor én nem vagyok".

13 És megkérdezte, miért nem akadt meg senki, amikor minden más templomba ment.

14 És valaki figyelmen kívül hagyva azt mondta, hogy nem helyes ezt önmagában jelnek tekinteni.

15 "De mivel ez megtörtént", mondta a király, "miért ne menjek legalább be, akár akarnak, akár nem?"

16 A papok a ruháikban lecsaptak és könyörögtek a Legfelsőbbnek. Elohim hogy segítsenek a jelenlegi helyzetben, és megakadályozzák a gonosz terv erőszakát, és a templomot sírás és könnyek töltik meg.

17 A városban maradtak, és felháborodtak, és sietve kimentek, azt gondolták, hogy valami rejtélyes történik.

18 A kislányok, akiket a szobáikba zártak, az édesanyjukkal együtt sietve kimentek, porral szorították a hajukat, és sírva és sírva töltötték az utcákat.

19 Azok a nők, akik mostanában a házasságra készültek, elhagyták a házasságkötéshez felkészített esküvői szobákat, és a megfelelő szerénység elhanyagolásával rendetlenséges sürgősségben összegyűltek a városban.

20 Az anyák és ápolók itt-ott elhagyták még az újszülötteket is, némelyek házakban és némelyek az utcán, és hátraforduló tekintet nélkül összejöttek a legmagasabb templomban.

21 Az ott összegyűltek különféle könyörgései voltak a király szentségtelenséges tervei miatt.

22 Ezenkívül a bátorabb polgárok nem tűrnék el a terveinek megvalósulását vagy a tervezett céljainak teljesülését.

23 Kiáltottak a társaikhoz, hogy vegyék fel a fegyvert és bátran haljanak meg az ősi törvényért, és jelentős zavarokat okoztak a szent helyen; és a vének és a vének alig visszatartották őket, és ugyanazt a könyörgő állást alkalmaztak, mint a többiek.

24 És a tömeg, mint korábban, imádkozott.

25 A király mellé álló vének különböző módon próbálták megváltoztatni az ő büszkeségét.

26 De az arroganciája miatt nem vette észre semmit, és most elkezdett közeledni, és eltökélt volt a fent említett terv befejezéséhez.

27 Amikor azok, akik körülötte voltak, ezt látták, ők és a mi népünk fordultak, hogy arra hívják fel, aki minden hatalommal bír, hogy megvédje őket a jelenlegi nyomorúságban, és hogy ne felejtsék el ezt a tiltott és büszke tettet.

28 A sokaság folytonos, erőteljes és összehangolt kiabálása hatalmas felháborodáshoz vezetett.

29 Mert úgy tűnt, hogy nem csak az emberek, hanem a falak is és az egész föld körül hangzik, mert minden ember abban az időben inkább a halált szerette, mint a helynek a megszentségét.

2. fejezet

1 A főpap, Simon, a szentély felé nézve, térdre fordult és csendes méltósággal kinyújtotta kezeit, és így imádkozott:

2 "Jáhve, Jáhve a mennyek királya, és minden teremtés uralkodója, a szentek között szent, az egyetlen uralkodó, a Mindenható, figyeljen ránk, akik szenvedünk egy gonosz és tisztességtelen ember által, aki meglepett a bátorságában és hatalmával.

3 Mert te, a minden teremtő és minden uralkodója, igazságos uralkodó vagy, és ítéled meg azokat, akik valamilyen büszkeségben és magasra tettek valamit.

4 Elpusztítottad azokat, akik a múltban igazságtalanságot követtek el, köztük voltak óriások is, akik bíztak az erejükben és bátorságukban, akiket elpusztítottál egy végtelen árvízzel.

5 A sodombiaiaknak, akik nagyra emelkedtek, és a gonoszságukról híresek voltak, tűzzel és kénkel elpusztítottad őket, és példavá tetted őket a későbbiek számára.

6 A te hatalmas erődet nyilvánosságra hoztad azzal, hogy sokféle és különböző büntetést vetetted a bátor fáraóra, aki rabszolgá tette szent népedet, Izráelt.

7 És amikor ő üldözte őket a kocsikkal és a seregekkel, te megterjedted őt a tenger mélységébe, és biztonságban átvitted azokat, akik bíztak benned, te, a teremtés minden felett uralkodó.

8 És amikor látták a te kezed munkáit, dicsértek téged, a Mindenható Elohim.

9 Te, Uram, amikor megteremtetted a határtalan és mérhetetlen földet, választottad ezt a várost és szentelted ezt a helyet a nevedre, bár neked semmi szükséged sincs rá; és amikor dicsőítetted a dicsőséges megnyilvánulásaiddal, erős alapot tetted a nagy és becsült neved dicsőségére.

10 És mivel szereted Izrael házát, megígérted, hogy ha visszafordulunk, és a nyomorúság eléri minket, meghallgatod kérésünket, amikor eljövünk erre a helyre és imádkozunk.

11 És te hűséges vagy.

12 És mivel sokszor segítettél az atyáinknak, amikor elnyomtak, és megszabadítottad őket nagy nyomorúságoktól,

13 Most, szent király, látd, hogy sok és nagy bűneink miatt szenvedés nyomja meg minket, ellenségeink alá vet minket, és a tehetetlenség megragad minket.

14 A bukásunkban ez a merész és profán ember elkötelezi magát, hogy megsérti a szent helyet a földön, amelyet a dicsőséges nevednek szenteltek.

15 Mert a te lakóhelyed, a mennyek égi ége, nem megközelíthető az ember számára.

16 De mert kegyelemmel dicsőségedet adtad népednek, Izraelnek, megszentelted ezt a helyet.

17 Ne büntetd meg minket a tisztátalanságért, amit ezek az emberek tettek, és ne számolj meg velünk a tisztátalanságért, nehogy a bűnözők dicsekedjenek a haragukban, vagy örömmel dicsekedjenek a nyelveik büszkeségében,

18 'Megláttuk a szentély házát, ahogy a támadó házak megláttak.'

19 Töröld el a bűneinket, szétszórd el a hibáinkat, és mutasd ki a kegyelmed ebben az órában.

20 Gyorsan érj el kegyelmed, és tedd dicséretet azok szájába, akik lecsapottak és szomorúak a lelkükben, és adj nekünk békét!"

21 Aztán... Jáhve, aki minden felettese, mindenek elsőszülött Atyja, a szentek között szent, meghallotta a törvényes könyörgést, és verte meg azt, aki megdöbbentette magát a büszkeségben és a bátorságban.

22 Megrázta a lábát, és olyan volt, mint egy szál, amelyet a szél szétmozdít, hogy képtelenül feküdt a földön, és csak a végtagjai elhalványodtak, és nem tudott még beszélni sem, mert az igazságos ítélet érte.

23 Aztán mind a barátaik, mind a testőrök, amikor látták a súlyos büntetést, ami eléri őt, és attól féltek, hogy elveszíti az életét, gyorsan kihúzták őt, pánikba esve a rendkívül nagy félelmükben.

24 Egy darabig felépült, és bár megbüntették, egyáltalán nem bántott, hanem keserű fenyegetéssel ment el.

25 Amikor Egyiptomba érkezett, egyre több gonoszságot követett el, mert a korábban említett italtársak és társak ösztönöztek, akik idegenek voltak minden igazságos dologra.

26 Nem elégedett a számtalan engedetlenséggel, de olyan merészséggel folytatta, hogy a különböző helyeken rossz híreket terjesztett; és sok barátja, akik figyelmesen figyeltek a király szándékára, maguk is követették a akaratát.

27 Azt javasolta, hogy nyilvános szégyent okozzon a zsidó közösségre, és egy kőt állított fel a toronyra a kertben a következő feliratokkal:

28 "Azok közül, akik nem áldoznak, senki ne lépjen be szentélyeikbe, és minden zsidó legyen alávetve fejadót magában foglaló nyilvántartásnak és rabszolga státusznak. Azokat, akik ez ellen tiltakoznak, erővel kell elhurcolni és halálra adni;

29 a regisztrált személyeket a testükön a Dionysus szimbólumával kell tűzzel jelölni, és a korábbi korlátozott státuszukat is vissza kell csökkenteni".

30 Annak érdekében, hogy ne tűnjön ellenségnek mindenki számára, a következőket írta: "De ha valamelyikük inkább csatlakozik azokhoz, akiket a titkokba kezdettek, akkor egyenlő állampolgárságuk lesz az alexandriaiakkal".

31 Némelyek azonban nyilvánvalóan gyűlöletben érezték, hogy a városuk vallását megtartani nem kell fizetniük, ezért hajlandóak voltak feladni magukat, mivel arra számítottak, hogy a jövőben a királlyal való társulásuk révén javítják hírnevüket.

32 De a többség bátor szellemmel tett határozott lépéseket, és nem hagyta el vallásukat; és életért fizetve bizalommal próbálták megmenteni magukat a regisztrációtól.

33 Elhatározottan remélték, hogy segítséget fognak kapni, és gyűlöltek azokat, akik elváltak tőlük, és a zsidó nemzet ellenségeinek tartották őket, és megfosztották őket a közös közösségtől és a kölcsönös segítségtől.

3. fejezet

1 Amikor a gonosz király megértette ezt a helyzetet, annyira dühös lett, hogy nemcsak dühös volt Alexandriában lakó zsidók ellen, hanem még keserűbben ellenségeskedett a vidékiek ellen is; és parancsolta, hogy mindenkit azonnal egy helyre gyűjtsenek össze, és a legszörnyűbb módon végezzenek ki.

2 Miközben ezek a dolgok elrendeződtek, a zsidó nemzet ellen ellenséges pletykát terjesztettek azok a férfiak, akik összeesküdtek, hogy bántsák őket, és azt az okot mutatták, hogy akadályozzák másokat a szokásaik betartásában.

3 A zsidók azonban továbbra is jóakaratúak voltak, és a dinasztia iránti állhatatlan lojalitásuk.

4 hanem azért, mert ők imádták Jáhve a törvénye szerint jártak, és a táplálékban nem voltak tiszták. Ezért gyűlöltek néhányat.

5 Az igazságos emberek jó cselekedeteivel díszítették magukat, és minden ember méltósága volt számukra.

6 De a más fajták nem figyeltek rá, hogy jó szolgálatot tesznek a nemzetükhöz, ami a közönséges beszéd volt.

7 hanem a vallási és étkezési különbségekről pletykáltak, mondván, hogy ezek az emberek nem hűek a királynak és az uralkodóknak, hanem ellenségesek és nagy ellenségeskednek az uralkodásnak, így nem adtak rájuk semmiféle megalázást.

8 A városban élő görögök, bár nem bántak őket, amikor meglátták a váratlan zavargást és a váratlan tömegeket, nem voltak elég erősek ahhoz, hogy segítsenek nekik, mert a zsarnokság alatt éltek. Megpróbálták vigasztalni őket, mert szomorúak voltak a helyzet miatt, és azt várták, hogy megváltozik a helyzet.

9 Mert egy ilyen nagy közösségnek nem szabadna elhagynia a sorsát, ha nem követett el bűnt.

10 És már néhány szomszéduk, barátjuk és üzleti társaik elvitték néhányukat magára, és megígérkeztek, hogy megvédik őket és nagyobb erőfeszítéseket tesznek a segítségükre.

11 Aztán a király dicsekedett a jelenlegi jó szerencséjével, és nem vette figyelembe a Legfelsőbb erejét. Elohim, de feltételezve, hogy állandóan kitart a céljaira, ezt a levelet írta ellenük:

12 "Ptolemy Philopator király az ő tábornokoknak és katonáknak Egyiptomban és minden körzetében, üdvözlet és jó egészség.

13 Magam és a kormányunk jól haladunk.

14 Amikor a mi expedíciónk Ázsiában zajlott, mint maga is tudja, azt a terv szerint véghezvitték az istenek szándékos szövetségével,

15 Úgy döntöttünk, hogy nem a lándzallal uraljuk a Koele-szíriai és Fénikiai népeket, hanem könyörületesen és nagy kedvteljesen szeretjük őket, örömmel bánunk velük.

16 Miután nagy bevételt adtunk a városokban lévő templomoknak, Jeruzsálembe is mentünk, hogy tiszteljük a gonosz emberek templomát, akik soha nem hagyják abba az ostobaságukat.

17 Elfogadták a jelenlétünket a szavakkal, de nem a cselekedetekből, mert amikor be akartunk lépni a belső templomukba, hogy dicsőítsük azt a nagyszerű és legszebb áldozatokkal,

18 A hagyományos büszkeségük miatt elvitték őket, és kiutasítottak minket, hogy belépjünk, de megszabadultak a hatalmunk gyakorlásától, mert jókedvünk van mindenki iránt.

19 A nyilvánvaló rosszindulatuk fenntartásával a népek közül ők lesznek az egyetlenek, akik magasra tartják a fejukat a királyok és a saját jótékonyuk ellen, és nem hajlandók őszintenek tekinteni semmilyen cselekedetet.

20 "De mi, amikor győztesekként érkeztünk Egyiptomba, elrendeltük a hülyeségüket, és úgy tettünk, ahogy helyes volt, mivel minden nemzetet jókedvsel kezeljük.

21 Másrészt, mindenkinek nyilvánosságra hoztunk az itteni honfitársaik iránt tanúsított kegyelmet, mind a velünk való szövetségük miatt, mind a számtalan ügy miatt, amit a kezdetektől kezdve szabadon bíztak rájuk, és megvágtunk változtatni, úgy döntöttünk, hogy méltóknak tartjuk őket az alexandriai állampolgárságnak, és résztvevőkké tesszük őket a rendszeres vallási szertartásainkban.

22 De a természetükben született gonoszságukban ellenszerűen vették ezt, és megvetették a jót, mert mindig a gonoszságra hajlandóak.

23 Nem csak megvetik a drága állampolgárságot, hanem beszédük és csendük által is utálják azokat a keveseket, akik őszintén hajlandóak ránk; minden helyzetben, a hírhedt életmódjuk szerint titokban gyanakodnak, hogy hamarosan megváltoztathatjuk a politikánkat.

24 Következésképpen, teljesen meggyőződve e jelekből, hogy minden szempontból rosszul hajlandóak ránk, elővigyázatosságot tettünk, hogy ha később hirtelen rendetlenség keletkezik ellenünk, ezek a gonosz emberek árulókként és barbár ellenségként ne maradjanak hátunk mögött.

25 Ezért parancsot adtunk, hogy amint eljön ez a levél, küldjétek el hozzánk azokat, akik közöttetek élnek, a feleségüket és gyermekeiket, hogy megrontják és keményen bánjanak velük, és vas lánccal kötjék őket, hogy a biztos és szégyenletes halálra kerüljenek, ami az ellenségeikhez méltó.

26 Mert ha mindezt megbüntették, biztosak vagyunk benne, hogy a fennmaradó időre a kormány jól és a legjobb állapotban fog kialakulni.

27 De aki menedéket ad bármely zsidónak, öregeknek vagy gyermekeknek vagy akár csecsemőknek, a leggyűlöletesebb kínokkal halálra fogják kínozni, családjával együtt. [Fólió: 650 — a lap 3:27 teljessel ér véget.]

28 Aki akar információt adni, megkapja a büntetés áldozata vagyonát, és kétezer drakmát a királyi kincsből, és szabadon engedi.

29 Minden olyan helyet, ahol egy zsidót találnak, megközelíthetetlené kell tenni, és tüzet kell égni, és örökre használhatatlan lesz minden halandó lény számára".

30 A levelet a fent említett formában írták.

4. fejezet

1 Ezért mindenhol, ahol ez a rendelet megérkezett, a pogányok számára nyilvános költségekkel ünneplést rendeztek, sikoltozva és örömmel, mert a régóta a lelkükben fennálló hatásos ellenségesség most nyilvánvalóvá és nyilvánvalóvá vált.

2 De a zsidók között folyton gyászoltak, sírtak és sírtak; mindenütt égett a szívük, és gyötrögtek a váratlan pusztulás miatt, ami hirtelen elrendeltük számukra.

3 Melyik körzet vagy város, vagy melyik lakóhely egyáltalán, vagy melyik utca nem volt tele a sírással és sírással értük?

4 Mert olyan kemény és kegyetlen szellemmel küldték őket, mindnyájan együtt, a több város tábornokja, hogy a szokatlan büntetéseiket látva, még néhány ellenségük is, látván a közönséges szánalom tárgyát a szemük előtt, visszatükrözték az élet bizonytalanságát, és könnyeket vetettek az emberek legszomorúbb kirekesztésére.

5 Mert sok szürke öregembert, a lassúkat és a korral megfordultakat elvezettek, akiket az erőszak kényszerített arra, hogy gyors sebességgel járjanak, amellyel ilyen szégyenletes módon hajtottak őket.

6 És azok a fiatal lányok, akik éppen beléptek a menyasszony szobába, hogy házassági életet osztozzanak, örömet cseréltek sírásért, myrhával parfümölt hajukat füstölték, és elvitték őket, nem ruhát viseltek, mind együtt sírva, a házassági dal helyett, mivel a pogányok kemény bánásmódja rombolta őket.

7 A kötetekben és a nyilvánosság előtt erőszakosan húzták őket a szállás helyeig.

8 Férjeik, akik a fiatalságuk csúcspontján, a nyakukban kötelekkel körülvették a görények helyett, a házaslási ünnepük maradék napjait gyászban töltötték a jó öröm és a fiatalság örömének helyett, és látták a halált közvetlenül előttük.

9 Úgy vitték őket a hajóra, mint vadállatokat, és vaskötőkkel vezették őket. Egyesek a nyakukkal kötötték a hajó padjaihoz, mások pedig a lábukat törhetetlen láncokkal kötötték.

10 És egy szilárd fedélzet alá kötötték őket, hogy teljes sötétségben legyenek, és az egész út alatt árulókhoz méltó bánásmódot kapjanak.

11 Amikor ezeket az embereket a Schedia nevű helyre hozták, és a utazás a király végzésével lezárult, megparancsolta, hogy bezárják őket a híppodrómba, amelyet a város előtt egy szörnyű perimeterszékkel építettek, és amely jól alkalmas volt arra, hogy nyilvánvaló látványsá tegyék őket mindazok számára, akik visszatérnek a városba és azok számára, akik a városból mennek az országba, hogy ne tudjanak kommunikálni a király erőkével, és semmilyen módon ne állítsák ki, hogy a város körében vannak.

12 Amikor ez történt, a király meghallotta, hogy a városból származó zsidó felebarátok gyakran elmentek titokban, hogy keserűen sírjanak a testvéreik szörnyű nyomorúsága miatt.

13 Haragjában azt parancsolta, hogy pontosan ugyanazt tegyék el velük, mint a többiekkel, anélkül, hogy kihagyná a büntetésük részleteit.

14 Az egész versenyt nem az előzőben röviden említett kemény munka miatt kellett regisztrálni, hanem az ő parancsottevő felháborodásokkal kínozni, és végül egyetlen nap alatt elpusztítani.

15 Ezért a nap felkelésétől kezdve a napnyugáig a népek jegyzékét keserű sietéssel és lelkes szándékkal végezték el, és bár nem fejezték be, negyven nap elteltével megállt.

16 A király nagyban és folyton örömmel töltötte el, ünnepeket rendezett minden bálványjának tiszteletére, az igazságtól elkülönítt elmével és a prófán szájával, dicsőítette a szótalan dolgokat, amelyek nem tudnak kommunikálni vagy segíteni, és nem megfelelő szavakat mondott a legfelsőbb ellen Elohim.

17 De a korábban említett idők után a bölcsek elmondták a királynak, hogy a zsidók számát nem tudták számolni a számtalan számuk miatt.

18 Bár a legtöbbük még mindig a vidéken volt, egyesek még otthon, egyesek pedig ott. Ez a feladat nem volt lehetséges az összes egyiptomi tábornok számára.

19 Miután erősen fenyegette őket, azzal vádolta, hogy megvesztették őket, hogy találjanak ki egy menekülési módszert, nyilvánvalóan meggyőződött a dologról

20 Amikor azt mondták és bebizonyították, hogy mind a papír, mind a tollat, amikkel írtak, már kiadták.

21 De ez az ő legyőzhetetlen gondviselésének cselekedete volt, aki a mennyből segített a zsidóknak.

5. fejezet

1 Ekkor a király, aki teljesen nem állhatott meg, tele volt hatalmas haraggal és haraggal, és elhívta Hermonot, az elefántok őrzőjét,

2 Másnap parancsot adott neki, hogy megdögölje az összes elefántot - ötszáz embert - nagy kezeken puha füstölővel és rengeteg nem keveredett borral, és hogy ideüldje őket, megőrülve a nagy mennyiségű italtól, hogy a zsidók megleszék a pusztulást.

3 Miután ezt megparancsolta, visszatért az ünnepségre a barátaival és a katonáival, akik különösen ellenségesek voltak a zsidóknak.

4 És Hermon, az elefántok őrzője, híven folytatta a parancsok végrehajtását. [Fólió: 651 — a lap 5:4 teljessel ér véget.]

5 A zsidó vezetők szolgái elmentek este, és megkötötték a nyomorult emberek kezét, és gondoskodtak arról, hogy az egész nemzet végső pusztulást élvezne.

6 Mert a pogányoknak úgy tűnt, hogy a zsidók nem tudtak segíteni.

7 Mert minden oldalról kényszeresen kötötték őket, de könnyekkel és hanggal, amellyel nehezen csendeltek, mindannyian kiáltottak Jáhve, a Mindenható Elohim és a hatalmas uralkodó, a kegyelmes, Elohim és Atyám, imádkozom.

8 hogy visszautasítsa a gonosz szándékot, és dicsőséges jelzéssel megmentse őket a számukra elterjedt elől.

9 Így a könyörgésük felkelt a mennybe.

10 Hermon azonban, miután meglepte a könyörtelen elefántokat, amíg meg nem töltötték őket nagy mennyiségű borral és elégedett lettek a füstöltéstől, reggelente a udvarban jelentette magát, hogy a királynak jelentse meg ezeket a készítményeket.

11 De... Jáhve a királyra küldött egy alvási rész, amit az éjjel-nappal kezdettől fogva az ajándékozik, akit akar.

12 És az akcióval, Jáhve olyan kellemes és mély alvást kapott, hogy teljesen kudarcot vallott a törvénytelen szándékában, és teljesen csalódott a rugalmas tervében.

13 Akkor a zsidók, mivel megmenekültek a kijelölt órától, dicsérték szent Elohimjukat, és ismét könyörögtek annak, aki könnyen megbékél, hogy mutassa meg mindenható kezének hatalmát az öntelt pogányoknak.

14 De most, mivel majdnem a tizedik óra közepén volt, a vendéglátó, látván, hogy a vendégek összegyűltek, közeledett a királyhoz, és megütötte.

15 És amikor nehézséggel felébresztette őt, rámutatott arra, hogy már a bulizás ideje csúszott, és elmondta neki a helyzetet.

16 A király, miután ezt gondolt, visszajött az ivásra, és megparancsolta, hogy a vacsorára jelenlévők üljenek szemben.

17 Amikor ezt elvégezték, arra buzdította őket, hogy adják magukat az ünnepségnek, és tegyék örömmel a jelen részét az ünnepségben, még inkább ünnepelve.

18 Miután az ünnepség egy ideig tartott, a király Hermonot hívott, és éles fenyegetéssel követelte, hogy megtudja, miért hagyta életben maradni a zsidókat a mai napig.

19 De amikor a barátai megerősítésével rámutatott, hogy amíg még éjszaka volt, teljes mértékben elvégezte az utasítást, amit kapott,

20 A király, aki a Phalarisnál is rosszabb vadságban szenvedett, azt mondta, hogy a zsidók profitáltak a mai alvástól, "de holnap késedelem nélkül készítsék fel az elefántokat a törvénytelenségű zsidók pusztítására!"

21 Amikor a király beszédét fejezte be, mindenki, aki készen állt és örömmel egyetértett, jóváhagyta, és mindenki elment a saját házába.

22 De az éjszaka nem annyira az alvás alatt tartott, mint hogy mindenféle sértéseket találtak ki azok ellen, akiket úgy gondolták, hogy elpusztulnak.

23 Aztán, amint a csirke reggeli korán ropogott, Hermon felkészítette az állatokat, és elindította őket a nagy oszlopon.

24 A városi tömegek összegyűltek erre a szánalmas látványra, és váratlanul várták a napkeltét.

25 De a zsidók, amikor utolsó lélegzetük volt, mivel az idők lejártak, kihúzták a kezüket az ég felé, és nagyon könnyekkel és szomorú dalokkal könyörgettek a Legfelsőbbnek, Elohim segítsek nekik azonnal.

26 A napsugár még nem ragyogott, és amíg a király befogadta a barátait, Hermon megérkezett, és meghívta, hogy jöjjön ki, jelképezve, hogy amit a király akar, az készen áll a cselekvésre.

27 De amikor megkapta a jelentést, és meglepte a szokatlan meghívás, hogy menjen ki - mivel teljesen legyőzte az érthetetlenség - megkérdezte, hogy mi a kérdés, amely miatt ez volt, hogy ilyen buzgón befejezett számára.

28 Ez volt az akció. Jáhve ő uralkodik minden felett, mert beágyazta a király elméjében, hogy felejtsék el az előző ötleteit.

29 Hermon és a király barátai azt jelezték, hogy a vadállatok és a fegyveres erők készen állnak: "O király, a te vágyad szerint".

30 De ezekre a szavakra túláradó harag töltötte el, mert Jáhve gondviselése által egész elméje megzavarodott ezekben a dolgokban; és fenyegető pillantással mondta:

31 "Ha a te szüleid vagy gyermekeid jelen lennének, a vadállatoknak készítettem volna őket, nem a zsidóknak, akik nem adnak nekem panaszt, és rendkívüli mértékben teljes és határozott hűséget mutattak az őseim iránt.

32 Valójában elvették volna az életüket ezek helyett, ha nem lenne a szeretet, amely a közös nevelésünkből és a hasznosságodból ered".

33 Ezért Hermon váratlan és veszélyes fenyegetést szenvedett, és a szeme megzavarodott, és a arca lecsapott.

34 A király barátai egymás után szomorúan elcsúsztak, és elküldték a gyűlt embereket, mindegyik a saját munkájához.

35 A zsidók, miután hallották a király beszédét, dicsőítették a nyilvánvalóakat. Jáhve Elohim, Királyok Királya, mivel ez is volt [Folio: 652 — A oldal a mondat közepén fejeződik be, 5:35-ben.]

36 A király azonban ugyanúgy újra összehívta a bulit, és arra buzdította a vendégeket, hogy térjenek vissza a ünnepséghez.

37 Hermonot hívta fel, és fenyegető hanggal így szólt: "Te szegény nyomorúság, hányszor kell parancsolnom neked erről a dologról?

38 Készítsétek fel az elefántokat még egyszer a holnapi zsidók elpusztításához!"

39 De a tisztviselők, akik az asztalnál ültek vele, meglepődve az ő érzéki instabilitása miatt, így tiltakoztak:

40 "O király, mennyi ideig fogod kipróbálni minket, mintha idióták lennénk, és most harmadszor parancsolsz, hogy elpusztítsák őket, és visszavonod a parancsodat a kérdésben?

41 Ennek következtében a városi várakozás miatt felborul a város; tele van tömegekkel, és állandó veszélyben van, hogy ellopják".

42 Erre a király, aki mindenben Phalaris és tele őrület, nem vette figyelembe a változások a gondolkodás, hogy történt benne a védelem a zsidók, és határozottan esküdött visszavonhatatlan esküt, hogy küldte őket halálra, nem késedelmesen, megromlott a térd és láb a vadak,

43 És a Judéai területre is felmegy, és gyorsan lecsapja a földre tűzzel és lándzsával, és felgyújtva a földre a templomot, amelyhez hozzá nem férhetett, hamarosan örökre üresíti el azokat, akik ott áldozatot keltek.

44 Aztán a barátok és a tisztek nagy örömmel mentek el, és bizalommal a város legmegfelelőbb helyén helyezték a fegyveres erőket, hogy őrködjenek.

45 Most, amikor az állatok gyakorlatilag a őrület állapotába került, így szólni, a nagyon illatos vonások bor keveredett tüdörös és volt felszerelve a félelmetes eszközök, az elefánt-tartó

46 Hajnalban belépett a kertbe -- a város most tele van számtalan tömeggel, akik beugrottak a pályába -- és sürgette a királyt a kérdésre.

47 Ezért, miután mély dühvel töltötte meg a gonosz elméjét, teljes erővel a vadállatokkal együtt sietett ki, hogy sérthetetlen szívvel és saját szemével tanúskodjon a fent említett nép szomorú és szánalmas pusztulásának.

48 Amikor a zsidók látták, hogy az elefántok porát emeltek ki a kapu előtt, és hogy a követő fegyveres csapatok és a tömeg lázadták, meghallották a hangos és csúnya zajot.

49 Azt hitték, hogy ez az utolsó pillanat az életükben, a legszomorúbb várakozásuk vége, és a sírás és a gyöngédés után csókolták egymást, ölelve a rokonaikat, és egymás karjába esve, szülőket és gyerekeket, anyákat és lányokat, és másokat, akiknek a mellükön a babaik vannak, akik az utolsó tejet szedik.

50 De amikor meglátták, hogy a mennyből előbb a segítségükre jutott, lecsaptak a földre, és kivették a mellükből a gyermekeket.

51 és nagy hangúan kiáltva könyörgött az egész hatalom uralkodójának, hogy megmutassa magát és könyörüljön nekik, mert a halál kapuján állnak.

6. fejezet

1 Egy bizonyos Eleazár, aki híres volt az ország papjai között, aki élettartamában élettartamú és minden erénysel díszített volt, utasította a körülötte lévő véneket, hogy ne hívják fel a szenteket Elohim és így imádkozott:

2 "A nagy hatalom királya, a Mindenható Elohim Magasságos, aki kegyelmesen uralkodik az egész teremtés felett,

3 Nézd meg Ábrahám leányait, Atyám, a szent Jákob fiait, a szentelt részed népét, akik egy idegen országban pusztulnak el idegenként.

4 Fáraó a sok karóval, ennek az Egyiptomnak az egykori uralkodója, a törvénytelenséges büszkeségével és a büszke nyelvével megdöbbentve, azzal pusztítottad el őket, hogy megfulladtad őket a tengeren, és megnyilvánultad irgalmasságod fényét Izráel nemzetére.

5 Sennakérib, aki számtalan hadseregével örül, az asszírok elnyomó királya, aki már a lándzsával birtokolta az egész világot, és felkel a szent városad ellen, és büszkeséggel és büszkeséggel szörnyű szavakat szólt, ó, Jáhvemegtörte, hogy sok nemzetnek mutassa a hatalmát.

6 A három bablóniai társát, akik önként felajánlották az életüket a lángnak, hogy ne szolgálják a hiábavaló dolgokat, megmentettük, sértetlenül, még egy hajjal is, megfejtve a tüzes tűzhelyet nyállal, és megfordítva a lángot minden ellenségük ellen.

7 Dániel, akit féltékeny rágalmazások miatt a földbe dobtak, hogy az oroszlánok tápláljanak a vadállatoknak, ártatlanul hoztál fel a világosság elé.

8 És Jona, aki egy hatalmas, tengeri szörnyeteg méhében pusztult el, te, Atyám, vigyáztál és ártalmatlanul helyreállítottad az egész családját.

9 És most, te, aki gyűlölöd a szemtelenülést, a kegyelem és a védelem mindenkinek, gyorsan mutasd meg magad az izraelitáknak, akiket a gyűlöletlen és törvénytelennek tűnő nemek haragudnak.

10 Még ha életünk a száműzetésünkben is bűntelenkedésbe keveredett, mentse meg minket az ellenség kezéből, és pusztíts el minket, Jáhvebármilyen sorsot is választasz.

11 Ne dicsérjék az értelmetlenek a népe pusztulása miatt a saját értelmetlenségüket, mondván: ` Még az ő istenük sem mentette meg őket.'

12 De te, ó Örökkévaló, aki minden hatalommal és minden hatalommal rendelkezik, vigyázz ránk és könyörülj meg ránk, akik a törvénytelennek értelmetlen durvával megfosztottak az életükről, mint az árulók.

13 És a pogányok ma félekedjenek a te legyőzhetetlenségedtől, ó tisztelt, aki meg tudja menteni a nemzetet [Folio: 653]. — A fejezet a mondat közepén fejeződik be, a 6:13-ban.

14 A csecsemők és szüleik egész tömegük könnyekkel könyörög.

15 Meg kell mutatni minden pogánynak, hogy velünk vagy, ó Jáhve és ne fordíts el rólam az arcodat, hanem úgy, ahogy mondtad: "Nem hagytam el őket, amikor ellenségeik földjén voltak". Jáhve."

16 Éléazar éppen befejezte az imáját, amikor a király a vadállatok és az ő erők aroganciájával megérkezett a pódrómon.

17 És amikor a zsidók ezt látták, nagy sikolyokat emeltek fel a mennyre, hogy még a közelben lévő völgyek is meghallgattak velük, és ellenőrizetlen félelmet okoztak a seregre.

18 Akkor a legcsodálatosabb, mindenhatóbb és igaz Jáhve szent arcát mutatta meg, és kinyitotta az ég kapuit. A két dicsőséges angyal, félelmetes megjelenésű, lejövetett a mennyből, a zsidók kivételével mindenki látta.

19 Ellentálltak az ellenséges erőknek, és zavarba és félelemmel töltötték őket, mozghatatlan láncokkal kötve.

20 Még a király is megrémült, és elfelejtette a szomorúságát.

21 A vadállatok visszafordultak a mögöttük álló fegyveres erőkre, és elkezdték láblózni és elpusztítani őket.

22 Ekkor a király haragja szánalmassá és sírásra fordult az előre megtervezett dolgok miatt.

23 Amikor meghallotta a kiabálást, és látta, hogy mindnyájan a fejükön pusztulnak, sírt, és dühösen megfenyegette barátait,

24 "Kárságot követelsz el, és kegyetlenségben meghaladod a zsarnokokat; és még engem, a te jótékonyodat, most megpróbálod megfosztani uralkodástól és élettől, azzal, hogy titokban olyan cselekedeteket tervezel, amelyek nem járnak előnyhöz a királyságnak.

25 Ki vette el minden embert otthonából és értelmetlenül összegyűjtötte ide azokat, akik hűségesen tartották országunk erődjét?

26 Ki az, aki ilyen törvénytelenséggel felborzgatott azokat, akik a kezdetektől fogva minden nemzettől eltérnek a jó szándékukban hozzánk, és gyakran hajlandóak voltak elfogadni az emberi veszélyek legsúlyosabb részét?

27 Szabadítsátok meg őket, és engedjétek vissza őket otthonukba, békében, és kérjétek meg bocsánatot az előbb tettetekért!

28 Szabadítsd meg a Mindenható és Élettel teli fiait! Elohim "a mennyek, akik az őseink idejétől napjainkig akadálymentes és figyelemre méltó stabilitást biztosítanak a kormányunknak".

29 Ezek voltak tehát azok a dolgok, amelyeket mondott; és a zsidók, azonnal szabadon engedve, dicsérték szent Elohimjukat és Megváltójukat, mivel most megmenekültek a haláltól.

30 Amikor a király visszatért a városba, meghívta a jövedelemért felelős tisztviselőt, és megparancsolta neki, hogy a zsidóknak mind a borot és minden mást adjon, amire szükségük van a hét napos ünnepségre, és úgy döntött, hogy a megváltásukat minden örömmel ünnepeljék ugyanabban a helyen, ahol a pusztulást várták.

31 Ennek megfelelően azok, akik szégyenteljesen bántak velük és közel voltak a halálhoz, vagy inkább, akik a kapuin álltak, a keserű és gyászoló halál helyett megszabadulás ünnepélyét rendezték, és örömmel osztották meg a ünneplőknek azt a helyet, amelyet a pusztulásuk és a temetésükre felkészítettek.

32 Felhagyták a sírját, és felvették az atyáik énekét, dicsőítve Jáhve a sírás és a sírás véget vetett, és békés öröm jeléül kórusokat alkotott.

33 A király is nagy vacsorát rendezett, hogy megünnepelje ezeket az eseményeket, és nem hagyott abba, és nagyban köszönte az éget a váratlan megmentésért, amit élt.

34 És azok, akik korábban hittek abban, hogy a zsidók pusztulnak el, és a madarak táplálékává válnak, és örömmel jegyezték őket, sírkodtak, mert megragadták magukat a szégyen, és a tűzlényes bátorságukat megoltották.

35 De a zsidók, miután megrendezték a fent említett kóruscsoportot, ahogy már említettük, a bulit töltötték a bulit a vidám hálaadás és a zsoltárok kíséretében.

36 És amikor nyilvános szertartást rendeltek ezekre a dolgokra egész közösségükben és utódaik számára, a fent említett napok megtartását ünnepként vezették be, nem ivás és falánkság miatt, hanem a megszabadulás miatt, amely Jáhve által jutott el hozzájuk.

37 Ekkor kérte a királyt, hogy engedje el őket otthonukba.

38 Így számolták fel őket a Pákon huszonötedikétől Épeif negyedikéig negyven napig, és három napon belül elpusztították őket az Épeif ötödikéig és hetedikéig.

39 amely Jáhve a legnagyobb dicsőségűségben megmutatta a kegyelmeit, és megmentette őket, és sértetlenül.

40 A tizennégyedik napig ünnepeltek, és a királytól mindenféle gondoskodást kaptak. A tizennégyedik napig kérte, hogy engedjék el őket.

41 A király azonnal elfogadta a kérelmüket, és a városok főnökeihez írt a következő levelet, amelyben nagylelkűen kifejezte aggodalmát:

7. fejezet

1 "Ptolemeusz Philopator király az egyiptomi tábornokokhoz és a kormányzat minden vezetőjéhez, üdvözleteket és jó egészséget.

2 Nekünk és a gyerekeinknek jól megy, a nagy Jáhve hogy irányítsuk az ügyünket a vágyunk szerint.

3 Bizonyos barátaink, gyakran gonosz szándékkal sürgetve minket, meggyőztek minket, hogy a királyság zsidóit egy testben gyűjtsük össze és barbár büntetéssel büntessük őket, mint árulókat; [Fólió: 654 — a lap 7:3 mondatán belül ér véget, "mint árulók;" szövegnél.]

4 Mert azt mondták, hogy a mi kormányunk soha nem lesz szilárd, amíg ez nem történik meg, mert ezek a népek ellenségeskednek minden nemzet iránt.

5 A rabszolgákként, vagy inkább árulóként keményen bántak velük, és a skíták szokásaitól is kegyetlenebb kegyetlenséggel öltözve kísérleteket tettek a halálra, anélkül, hogy megkérdőjelezték volna őket.

6 De nagyon szigorúan fenyegetettük őket e cselekedetek miatt, és az emberekkel való könyörületünk szerint alig mentük meg az életüket. Elohim az ég biztosan megvédi a zsidókat, és mindig részesíti őket, mint egy apa a gyermekeivel,

7 És mivel figyelembe vettük a barátságos és szilárd jókedvet, amit nekünk és az őseinknek tettek, igazságosan mentesítettük őket mindenféle vádból.

8 Megparancsoltunk mindenkinek, hogy menjen vissza a saját házába, és senki sem bántja őket, és nem vádolja őket a nem értelmes dolgok miatt, amelyek történtek.

9 Mert tudjátok, hogy ha bármi rosszat tervezünk ellenük, vagy bármi szomorúságot okozunk nekik, akkor nem lesz mindig emberünk, hanem az, aki minden hatalom felett uralkodik. a Magasságos Elohim"mindenben és elkerülhetetlenül ellenségként bosszút áll az ilyen tettekért".

10 Amikor a zsidók megkapták ezt a levelet, nem sietettek azonnal elmenni, hanem megkértek a királytól, hogy saját kezükben vegyék el azokat a zsidókat, akik szándékosan megszegtek a szentélyt Elohim és a törvény Jáhve és megkapják a méltó büntetést.

11 Mert kijelentették, hogy azok, akik a méh miatt megszegették az isteni parancsolatokat, soha nem fognak kedvező hangulatban részesülni a király kormányzásában.

12 A király elismerte és jóváhagyta, hogy az ő szavaik igazak, és általános engedélyt adott nekik, hogy szabadon és királyi hatalom és felügyelet nélkül megsemmisítsék azokat, akik mindenütt a királyságában megszegtek a törvényeket. Jáhve.

13 Miután a papok és az egész tömeg méltóan tapsolták őt, hálalellellelve elmentek örömmel.

14 És így az útjukon megbüntetik és nyilvánosan és szégyenletes halálra ítélnek minden embert, akit a földönkívüliek közül találnak, aki megszennyezett lett.

15 Azon a napon több mint háromszáz embert öltek meg, és ünnepnek tartották a napot, mert elpusztították a tisztátalannak.

16 De azok, akik a halálig is szilárdan tartották magukat Jáhvéhoz, és megkapták a megszabadulás teljes élvezetét, megkezdték távozásukat a városból, mindenféle igen illatos virággal koronázva, örömmel és hangosan hálát adva atyáik egy Elohimjának, Izrael örökkévaló Megmentőjének.

17 Amikor Ptolemaisba érkeztek, amelyet a hely jellemzője miatt rózsaszínnek hívtak, a flották hét napig vártak rájuk, ahogy mindenki azt kívánta.

18 Ott ünnepelték megszabadulását, mert a király nagylelkűen gondoskodott minden tőlük az utazásra, mindegyiknek a saját házába.

19 És amikor a megfelelő hálásadással békében szálltak le, ott is hasonló módon úgy döntöttek, hogy a tartózkodásuk idején örömteli ünnepnek tartják ezeket a napokat.

20 Ezután, miután szentnek írták őket egy pillérre, és szentelték egy imádkozó helyet a ünnep helyszínén, sértetlenek, szabadon és örömmel mentek el, mivel a király parancsára a szárazföldön, a tengeren és a folyón keresztül biztonságban hozták őket, mindegyik a saját helyére.

21 Ők is nagyobb tekintélyt szerettek ellenségeik között, tisztességet és félelmet kaptak; és senki sem foglalta el a vagyonukat.

22 Emellett mindannyian visszanyerték minden vagyonukat, a nyilvántartás szerint, úgyhogy azok, akik bármit tartottak, rendkívüli félelemmel visszaadták nekik. Így a legfőbb Elohim tökéletesen nagy tetteket vitt végbe megszabadításukért.

23 Áldott legyen Izrael Megszabadítója minden időkön át! Ámen. [Fólió: 655 — A 3 MAKKABEUS ITT ÉR VÉGET. A lap alsó kétharmada üres (csak átütődés); a könyv további szövege nem áll ezen a lapon.]