4 Makkabeus

1. fejezet

4Mac 1

[1] A téma, amelyről beszélni fogok, a legfilozofikusabb, azaz hogy az istenfélő értelem uralkodik-e az érzelmek felett. Ezért helyes, hogy azt tanácsolom nektek, fordítsatok komoly figyelmet a filozófiára.

[2] Mert a téma nélkülözhetetlen minden olyan számára, aki tudást keres, és ezen kívül magában foglalja a legmagasabb erény dicséretét - természetesen értettem a racionális ítéletet.

[3] Ha tehát nyilvánvaló, hogy az értelem uralja azokat az érzelmeket, amelyek akadályozzák az önuralmat, vagyis a zsírosságot és a vágyakat,

[4] nyilvánvaló, hogy az érzései, amelyek akadályozzák az embert az igazságszolgáltatás elől, mint például a gonoszság, és azok, amelyek a bátorság útjába állnak, azaz a harag, a félelem és a fájdalom.

[5] Valaki talán megkérdezi: "Ha az értelem uralja az érzelmeket, miért nem uralkodik az elfelejtés és a tudatlanság felett?"

[6] Mert az értelem nem uralja a saját érzelmeit, hanem azokat, amelyek ellenállnak az igazságosságnak, a bátorságnak és az önuralomnak; és nem azért, hogy elpusztítsák őket, hanem azért, hogy valaki ne adjon nekik helyet.

[7] Sok és különböző példa alapján bizonyíthatom, hogy az értelem uralkodik az érzelmek felett,

[8] de a legjobban azt mutatom az erényért meghaltak nemes bátorságából, Eleazar és a hét testvére és anyja.

[9] Mindezek a halálos szenvedések megvetésével bizonyították, hogy az értelem irányítja az érzelmeket.

[10] Ebben az évfordulóban helyénvaló, hogy dicsérjem azokat az erényeket, akik anyjukkal együtt a nemesség és a jóság kedvéért haltak meg, de azt is mondanám, hogy áldottak a tiszteletért, amelyben tartják őket.

[11] Mert minden ember, még kínzóik is, csodálkoztak bátorságukon és kitartásukon, és ők lettek nemzetük feletti zsarnokság bukásának okai. Kitartásukkal legyőzték a zsarnokot, és így szülőföldjük megtisztult általuk.

[12] Hamarosan lesz lehetőségem beszélni erről, de a szokásom szerint először a fő alapelvemet fogom elmondani, majd a történetükre fordulok, dicsőítve a bölcseket. Elohim.

[13] A mi kérdésünk tehát az, hogy az értelem uralkodik-e az érzelmek felett.

[14] Meg kell határoznunk, hogy mi az ok és mi az érzelmek, hányféle érzelmek vannak, és hogy az ok uralkodik-e mindezek felett.

[15] Az értelem az az elme, amely jó logikával inkább bölcs életet él.

[16] A bölcsesség a következő, az isteni és emberi dolgok ismerete és ezek oka.

[17] Ez viszont a törvény oktatása, amellyel tisztelettel tanulunk az isteni dolgokat és az emberi ügyeket előnyünkre.

[18] A bölcsességnek a formái a racionális ítélet, az igazság, a bátorság és az önuralom.

[19] A racionális ítélet a fentiek közül mindenkinél magasabb rendű, mivel az értelem által uralkodik az érzelmek felett.

[20] A két leginkább átfogóbb típusú érzelmek az élvezet és a fájdalom; és ezek mindegyike természeténél fogva mind a testet, mind a lelket érint.

[21] Az érzelmek mind az élvezetnek, mind a fájdalomnak sok következménye van.

[22] A vágy tehát előbb jár a öröm előtt, és a öröm követte.

[23] A félelem megelőzi a fájdalmat, a bánat pedig utána jön.

[24] A harag, ahogy az ember meglátja, ha ezen a tapasztalaton gondolkozik, egy örömöt és fájdalmat magában foglaló érzés.

[25] Az élvezetben még a gonosz hajlam is létezik, ami a legkomplexebb minden érzelm közül.

[26] A lélekben van büszkeség, kapzsiság, becsülethez szomjasság, riválisság és gonoszság;

[27] a testben, megkülönböztetés nélküli étkezés, zsírosság és magányos zsíroság.

[28] Amint az öröm és a fájdalom két növény, amelyek a testből és a lélekből nőnek, úgy ezeknek a növényeknek sok hajtása van,

[29] amelyek mindegyike a mester termesztő, az értelem, a fű és a szőlő, és kötődik és víz és alaposan önteti, és így megölel a szokások és az érzelmek dzsungelét.

[30] Mert az értelem az erények útmutatója, de az érzelmek felett uralkodik. Most először is figyeljük meg, hogy a racionális ítélet az érzelmek felett uralkodik az önuralom korlátozó ereje által.

[31] Az önuralom tehát az, hogy uralkodunk a vágyakon.

[32] Egyes vágyak mentálisak, mások fizikaiak, és nyilvánvalóan mindkettő felett uralkodik az értelem.

[33] Különben miért tartózkodunk a tiltott ételektől, amikor vonzódik hozzánk? Nem azért, mert az értelem képes uralkodni az étvágy felett?

[34] Ezért, amikor a tengeri ételeket, a madárakat, az állatokat és mindenféle olyan ételeket vágyunk, amelyeket a törvény tiltott számunkra, az értelem uralkodása miatt tartózkodunk.

[35] Mert az étvágy érzéseit a mérsékelt elme szabályozza, és a test minden indítványait az értelem szabályozza.

2. fejezet

[1] És miért csodálatos, hogy az elme vágya a szépség élvezésére nem működik?

[2] Ez az oka, hogy a mérsékelt József dicsérethez méltó, mert a lelki erőfeszítések révén legyőzte a szexuális vágyat.

[Folio: 656 — A lap a 4Mac 2:2-ben végződik.]

[3] Mert amikor fiatal volt, és a szexuális életének legkisebb korában, az értelemmel megszüntette a szenvedélyek őrületét.

[4] Nem csak az értelem bizonyítottan uralkodik a szexuális vágy őrült vágyán, hanem minden vágyon is.

[5] A törvény így mondja: "Ne kívánj meg a felebarátod feleségét... vagy bármit, ami felebarátodé".

[6] Valójában, mivel a törvény azt mondta, hogy ne legyen mohóság, még inkább meg tudom bizonyítani neked, hogy az értelem képes irányítani a vágyakat.

[7] Máskülönben hogyan lehet, hogy valaki, aki szokásosan magányos gormandizer, egy étvágyos, vagy még egy részeg tanulja a jobb módját, hacsak az értelem nyilvánvalóan nem uralkodik az érzelmeken?

[8] Így, amint egy ember elfogadja a törvény szerinti életmódot, még akkor is, ha pénzszerető, kényszerül arra, hogy a természetes útjaival ellentétben cselekedjen, és kamat nélkül kölcsönadjon a szükségeseknek, és törölje az adósságot a hetedik évben.

[9] Ha valaki kapzsis, az elméje által a törvény uralkodik, hogy ne szedje ki a termést, és ne gyűjtsék össze az utolsó szőlőt a szőlőből.

[10] Mert a törvény a szülői szeretet felett is uralkodik, így a jóságot nem hagyják el értük.

[11] Felsőbb az, ha szereti a feleségét, hogy megbüntetje, ha megszegte a törvényt.

[12] A szeretet elsőbbséget kap a gyermekek iránt, így a rossz cselekedetekért megbüntetjük őket.

[13] Ez uralkodik a baráti kapcsolatokon, így a barátok gonosz cselekedeteit megvádolja.

[14] Ne tekintse paradoxnak, amikor az értelem a törvény által még az ellenséget is felülmúlhatja. Az ellenség gyümölcsfait nem vágják le, de megőrzi az ellenség tulajdonát a pusztítóktól, és segít felépíteni azt, ami elesett.

[15] Nyilvánvaló, hogy az értelem uralja még az erőteljesebb érzelmeket: a hatalom iránti vágyat, a dicsőséget, a büszkeséget, az arroganciát és a gonoszságot.

[16] Mert a mérsékelt elme elutasítja ezeket a rosszindulatú érzelmeket, ahogy elutasítja a haragot - mert ez felett is uralkodik.

[17] Amikor Mózes haragudott Dátánra és Abirámra, semmit sem tett ellenük haragban, hanem értelmével irányította haragját.

[18] Mert, ahogy már mondtam, a mérsékelt elme képes a legjobb az érzelmek, javítani néhányat, és tehetetlenné tenni másokat.

[19] Mi másért ítélte meg Jákob, a legokosabb atyánk, Szimeón és Lévi háztartásait a sikémiták egész törzsének irracionális megölése miatt, mondván: "Áldott legyen a haraguk"?

[20] Mert ha az ész nem tudná irányítani a haragot, nem szólna így.

[21] Most mikor Jáhve és alakította az embert, és érzelmeket és hajlamokat vetett be benne,

[22] de egyidejűleg a tudatot a érzékek között szent kormányzóként helyezte le mindenkire.

[23] Az elme számára adta a törvényt; és aki ennek hatálya alá él, egy mérsékelt, igazságos, jó és bátor királyságot uralkodik.

[24] Hogyan lehet tehát azt mondani, hogy ha az ész uralkodik az érzelmekben, akkor nem uralkodik a feledésben és a tudatlanságban?

3. fejezet

[1] Ez az elképzelés teljesen nevetséges, mert nyilvánvaló, hogy az értelem nem a saját érzelmeit uralja, hanem a testét.

[2] Egyikünk sem tudja eltörölni ezt a vágyat, de az értelem megszabadíthat minket attól, hogy a vágy rabszolgává váljon.

[3] Egyikünk sem tudja eltávolítani a haragot a fejünkből, de az értelem segíthet a harag kezelésében.

[4] Egyikünk sem tudja eltörölni a gonoszságot, de az értelem a mi oldalunkon harcolhat, hogy ne legyőzze a gonoszság.

[5] Az értelem nem eltávolítja az érzelmeket, hanem ellenségük.

[6] Ezt világosabban magyarázza Dávid király szomjasságának története.

[7] Dávid egész nap megtámadta a filiszteusokat, és a népének katonáival együtt sokakat megölt.

[8] Aztán, amikor este került, izzadva és teljesen kimerült, eljött a királyi sátorhoz, ahol az őseink egész hadserege telepedett le.

[9] A többiek mind vacsorára voltak,

[10] de a király nagyon szomjas volt, és bár sok forrás volt ott, nem tudott megtisztítani szomjasságát azokból.

[11] De egy bizonyos irracionális vágy a vízre az ellenség területén kínzott és gyújtotta, megsemmisítette és elfogyasztotta.

[12] Amikor a őrök keserűen panaszkodtak a király vágya miatt, két kemény fiatal katona, tiszteletben tartva a király akaratát, teljesen felfegyverzett, és egy üveggyűvel felmászott az ellenség faljain.

[13] Elkerülve a kapu őröket, átkutatták az ellenség táborát.

[14] Megtalálta a forrást, és bátran hozott belőle egy italt a királynak.

[15] De Dávid, bár szomjas volt, teljesen félelmetes veszélynek tartotta a lelkére, ha azt iszik, amit vérnek tekintik.

[16] Ezért, ellentétben az értelem és a vágy, kiöntötte az italt, mint áldozatot Jáhve.

[17] Mert a mérsékelt elme győzheti meg az érzelmek indítványait, és elcsendesíti a őrült vágyok lángját;

[18] a test agóniáját meg lehet szüntetni, még akkor is, ha szélsőséges, és az ész nemessége elutasítja az érzelmek uralkodását.

[19] A jelen alkalom most meghív minket egy beszámolói bemutatásra a mérsékelt értelemről.

[20] Egy időben, amikor az atyáink mély békében éltek a törvény betartása miatt, és jól laktak, így még Seleukus Nikanor, az ázsiai király is, mind a templomszolgálathoz való pénzüket kiigazította és elismerte, hogy

[Folio: 657 — A lap a mondat közepén fejeződik be, a 4Mac 3:20-ban.]

Közösségen —

[21] éppen akkor egyes emberek megpróbálták a közharmóniával szembeni forradalmat, és sok és különböző katasztrófát okoztak.

4. fejezet

[1] Most volt egy bizonyos Simon, a nemes és jó ember, Oniás politikai ellenfele, aki akkor életfogytiglan töltötte be a főpapságot. Amikor mindenféle rágalom ellenére sem tudta megsérteni Oniást a nemzet szemében, elmenekült az országból azzal a céllal, hogy elárulja azt. [2] Így eljött Apollónioszhoz, Szíria, Fönícia és Kilikia kormányzójához, és mondta: [3] „Azért jöttem ide, mert hűséges vagyok a király kormányához, hogy jelentsem, hogy a jeruzsálemi kincstárakban tízezrek vannak magánalapokban letétbe helyezve, amelyek nem a templom tulajdonát képezik, hanem Szeleukosz királyéi.” [4] Amikor Apollóniosz megismerte ezeknek a dolgoknak a részleteit, megdicsérte Simont a király iránti szolgálatáért, és felment Szeleukoszhoz, hogy tájékoztassa őt a gazdag kincsről. [5] Miután felhatalmazást kapott az ügy intézésére, gyorsan elindult országunkba, az átkozott Simon és egy nagyon erős katonai erő kíséretében. [6] Azt mondta, hogy a király felhatalmazásával jött, hogy lefoglalja a kincstárban lévő magánalapokat. [7] A nép felháborodva tiltakozott szavai ellen, felháborítónak tartva, hogy azoktól, akik letéteket bíztak a szent kincstárra, megfosszák őket, és mindent megtettek, amit tudtak, hogy megakadályozzák. [8] De fenyegetéseket hangoztatva Apollóniosz továbbment a templomba. [9] Miközben a papok asszonyokkal és gyermekekkel együtt könyörögtek Jáhvéhoz a templomban, hogy védje meg a szent helyet, amelyet olyan megvetően kezeltek, [10] és miközben Apollóniosz fegyveres erőivel felment, hogy lefoglalja a pénzt, lovon ülő angyalok, fegyvereikből villámok villogva, megjelentek az égből, nagy félelmet és remegést keltve bennük. [11] Ekkor Apollóniosz félholtan esett le a templom területén, amely mindenki számára nyitott volt, kinyújtotta kezeit az ég felé, és könnyekkel kérte a hébereket, hogy imádkozzanak érte és engeszteljék ki a mennyei sereg haragját. [12] Mert azt mondta, hogy halált érdemlő bűnt követett el, és hogy ha megszabadulna, minden ember előtt dicsérné a szent hely áldottságát. [13] E szavaktól meghatva Oniás főpap, bár egyébként aggályai voltak ezzel kapcsolatban, imádkozott érte, nehogy Szeleukosz király azt feltételezze, hogy Apollónioszt emberi árulás győzte le, nem pedig isteni igazságosság. [14] Így Apollóniosz, miután minden várakozáson túl megmenekült, elment, hogy jelentse a királynak, mi történt vele. [15] Amikor Szeleukosz király meghalt, fia, Antiokhosz Epiphanész lépett a trónra, arrogáns és szörnyű ember, [16] aki eltávolította Oniást a papságból, és Oniás testvérét, Jászont nevezte ki főpapnak. [17] Jászon beleegyezett, hogy ha a hivatalt rábízzák, évente háromezer-hatszázhatvan talentumot fizet a királynak. [18] Így a király kinevezte őt főpapnak és a nemzet uralkodójának. [19] Jászon megváltoztatta a nemzet életmódját és teljesen a törvényt megsértve megváltoztatta kormányzati formáját, [20] úgy, hogy nemcsak tornacsarnok épült szülőföldünk fellegváránál, hanem a templomi szolgálatot is eltörölték. [21] Az isteni igazságosságot feldühítették ezek a cselekedetek, és magát Antiokhoszt késztette háborúra ellenük. [22] Mert amikor Ptolemaiosz ellen háborúzott Egyiptomban, hallotta, hogy halálának híre terjedt el, és hogy Jeruzsálem népe nagyon örvendezett. Gyorsan ellenük vonult, [23] és miután kifosztotta őket, rendeletet adott ki, hogy ha bármelyiküket az ősi törvény betartásán találják, meg kell halnia. [24] Amikor rendeleteivel semmilyen módon nem tudott véget vetni a nép törvénytartásának, hanem látta, hogy minden fenyegetését és büntetését semmibe veszik, [25] odáig, hogy az asszonyokat, mivel körülmetélték fiaikat, fejjel lefelé dobták le a magasból csecsemőikkel együtt, bár előre tudták, hogy ezt fogják szenvedni — [26] amikor tehát rendeleteit a nép megvetette, ő maga, kínzás által, megpróbálta a nemzetben mindenkit arra kényszeríteni, hogy tisztátalan ételeket egyen és lemondjon a judaizmusról.

5. fejezet

[1] Antiochus zsarnok, aki egy bizonyos magas helyen ül a tanácsadóival, és fegyveres katonáival állva körülötte, [2] megparancsolta a őröket, hogy elfogják minden héberet és kényszerítsék őket, hogy sertéshús és bálványoknak áldozott ételeket esznek. [3] Ha valaki nem hajlandó megenni a tisztátalanított ételeket, törölniük kellett őket a kerekre és megölniük. [4] És amikor sok embert gyűlték össze, egy embert, Eleazar nevű embert, a juhvezetőt, a király elé vittek. Egy papházi férfi volt, tanult a törvényben, idősebb, és sokak számára ismert a zsarnok udvarában a filozófiája miatt. [5] Amikor Antiochus látta őt, azt mondta: [6] "Mielőtt megkezdenék kínolni, öregember, azt tanácsoltam, hogy mentse meg a sertéshús ételt, [7] mert úgy tűnik, hogy a te korod és szőröd nem volt olyan hosszú, hogy meg kell tartani őket.

filozófus vagy, amikor a zsidók vallását tartod. [8] Miért kellene, amikor a természet megadta nekünk, irtóznod ennek az állatnak kiváló húsának evésétől? [9] Értelmetlen nem élvezni a finom dolgokat, amelyek nem szégyenletesek, és helytelen megvetni a természet ajándékait. [10] Nekem úgy tűnik, hogy még értelmetlenebb dolgot teszel, ha az igazságról hiú véleményt tartva továbbra is saját káródra vetsz meg engem. [11] Nem ébredsz fel ostoba filozófiádból, nem oszlatod el hiábavaló okoskodásaidat, nem fogadsz el korodnak megfelelő elmét, nem filozofálsz annak igazsága szerint, ami hasznos, [12] és nem könyörülsz meg öregkorodon emberséges tanácsom tiszteletével? [13] Mert fontold meg ezt, hogy ha van valamiféle hatalom, amely vigyáz erre a vallásotokra, az felment titeket minden olyan áthágás alól, amely kényszerből fakad.” [14] Amikor a zsarnok ily módon sürgette őt, hogy törvénytelenül egyen húst, Eleázár szót kért. [15] Amikor engedélyt kapott a beszédre, a következőképpen kezdte megszólítani a népet: [16] „Mi, ó Antiokhosz, akiket meggyőztek, hogy életünket az isteni törvény szerint irányítsuk, úgy gondoljuk, hogy nincs erősebb kényszer, mint a törvény iránti engedelmességünk. [17] Ezért úgy véljük, hogy semmilyen tekintetben nem kellene áthágnunk azt. [18] Még ha, amint feltételezed, törvényünk nem is lenne valóban isteni, és tévesen tartottuk volna isteninek, még akkor sem lenne helyes érvénytelenítenünk jámborságunk jó hírét. [19] Ezért ne feltételezd, hogy apró bűn lenne, ha tisztátalan ételt ennénk; [20] a törvény áthágása akár kicsi, akár nagy dolgokban egyforma súlyosságú, [21] mert mindkét esetben a törvényt egyformán megvetik. [22] Gúnyolod filozófiánkat, mintha az irracionális lenne, [23] de az önuralomra tanít minket, hogy minden örömöt és vágyat uraljunk, és bátorságra is képez minket, hogy minden szenvedést szívesen elviseljünk; [24] igazságosságra oktat minket, hogy minden ügyünkben pártatlanul cselekedjünk, és jámborságra tanít minket, hogy kellő tisztelettel imádjuk az egyetlen valódi Elohimot. [25] „Ezért nem eszünk tisztátalan ételt; mert mivel hisszük, hogy a törvényt Jáhve állapította meg, tudjuk, hogy a dolgok természetében a világ Teremtője, amikor a törvényt adta nekünk, együttérzést mutatott felénk. [26] Megengedte nekünk, hogy azt együk, ami életünkhöz legalkalmasabb lesz, de megtiltotta, hogy olyan húsokat együnk, amelyek ezzel ellentétesek lennének. [27] Zsarnoki lenne tőled kényszeríteni minket nemcsak a törvény áthágására, hanem arra is, hogy úgy együnk, hogy kigúnyolhass minket tisztátalan ételek evéséért, amelyek számunkra a leggyűlöletesebbek. [28] De nem lesz ilyen alkalmad nevetni rajtam, [29] és nem hágon át őseim szent esküit a törvény megtartásáról, [30] még akkor sem, ha kivájod a szememet és elégeted a belsőségeimet. [31] Nem vagyok olyan öreg és gyáva, hogy ne legyek fiatal az értelemben a jámborság érdekében. [32] Ezért készítsétek elő kínzó kerekeiteket és szítsátok hevesebben a tüzet! [33] Nem sajnálom annyira öregkoromat, hogy saját cselekedetemmel törjem meg az ősi törvényt. [34] Nem játszom hamisan veled, ó törvény, amely kiképzett engem, és nem mondok le rólad, szeretett önuralom. [35] Nem hozok szégyent rád, filozofikus értelem, és nem utasítalak el téged, tisztelt papság és törvényismeret. [36] Te, ó király, nem szennyezed be öregkorom tiszteletreméltó száját, sem törvényesen élt hosszú életemet. [37] Az atyák tisztán fogadnak engem, mint aki nem fél erőszakodtól még halálig sem. [38] Zsarnokoskodhatsz az istenteleneken, de nem uralkodsz vallási elveimen sem szóval, sem tettel.”

6. fejezet

[1] Amikor Eleázár ily módon ékesszólóan válaszolt a zsarnok buzdításaira, az ott álló őrök erőszakosan a kínzóeszközökhöz hurcolták. [2] Először levetkőztették az öreget, aki jámborságának kecsességével ékes maradt. [3] És miután karjait mindkét oldalon megkötötték, megkorbácsolták, [4] miközben egy vele szemben lévő hírnök kiáltott: „Engedelmeskedj a király parancsainak!” [5] De a bátor és nemes ember, mint igazi Eleázár, mozdulatlan volt, mintha álomban kínoznák; [6] mégis, miközben az öreg szemei az égre emelkedtek, húsa korbácsoktól szakadt, vére folyt, és oldalai darabokra vágódtak. [7] És bár a földre esett, mert teste nem bírta a kínokat, értelmét egyenesen és rendíthetetlenül tartotta. [8] Az egyik kegyetlen őr rárontott és oldalba kezdte rúgni, hogy felkeljen, miután elesett. [9] De ő elviselte a fájdalmakat, megvetette a büntetést és elviselte a kínzásokat. [10] És mint nemes atléta, az öreg, miközben verték, győztes volt kínzói felett; [11] sőt, arcát verejték fürdette, és erősen zihálva lélegzett, még kínzóit is lenyűgözte bátor lelkével. [12] Ekkor, részben öregkora iránti szánalomból,

[13] részben az iránta érzett ismeretségből fakadó együttérzésből, részben kitartása iránti csodálatból, a király kíséretéből néhányan hozzá jöttek és mondták: [14] „Eleázár, miért pusztítod el magad ilyen irracionálisan ezekkel a gonosz dolgokkal? [15] Főtt húst teszünk eléd; mentsd meg magadat disznóhús evésének színlelésével.” [16] De Eleázár, mintha keservesebben kínozná ez a tanács, felkiáltott: [17] „Mi, Ábrahám gyermekei, soha ne gondoljunk olyan aljasul, hogy gyávaságból hozzánk illetlen szerepet színleljünk! [18] Mert irracionális lenne, ha mi, akik az igazság szerint éltünk idős korig és a törvény szerint fenntartottuk egy ilyen élet hírnevét, most irányt változtatnánk [19] és a fiataloknak a tisztátalanság mintájává válnánk, a tisztátalan étel evésének példájává válva. [20] Szégyenletes lenne, ha egy kis ideig túlélnénk, és ezalatt mindenki számára nevetés tárgya lennénk gyávaságunkért, [21] és ha a zsarnok férfiatlanként megvetne minket, és nem védenénk isteni törvényünket még halálig sem. [22] Ezért, ó Ábrahám gyermekei, haljatok meg nemesen vallásotokért! [23] És ti, a zsarnok őrei, miért késlekedtek?” [24] Amikor látták, hogy olyan bátor a szenvedésekkel szemben, és könyörületük sem változtatta meg, az őrök a tűzhöz vitték. [25] Ott rosszindulatúan kitalált eszközökkel égették, ledobták, és bűzös folyadékokat öntöttek orrlyukaiba. [26] Amikor már csontjáig megégett és közel volt a halálhoz, szemeit Jáhvéhoz emelte, és mondta: [27] „Te tudod, ó Jáhve, hogy bár megmenthettem volna magamat, égő kínokban halok meg a törvényért. [28] Könyörülj meg népeden, és engedd, hogy büntetésünk elegendő legyen számukra. [29] Tedd véremet tisztulásukká, és vedd életemet az övék helyett cserébe.” [30] És miután ezt mondta, a szent ember nemesen meghalt kínjaiban, és értelemmel ellenállt még a halál kínjainak is a törvényért. [31] El kell ismerni tehát, hogy az istenfélő értelem uralkodik az érzelmek felett. [32] Mert ha az érzelmek győztek volna az értelem felett, uralmuk mellett tanúskodnánk. [33] De most, hogy az értelem legyőzte az érzelmeket, joggal tulajdonítjuk neki a kormányzás hatalmát. [34] És helyes, hogy elismerjük az értelem uralmát, amikor még külső kínokat is ural. Nevetséges lenne tagadni. [35] És nemcsak azt bizonyítottam, hogy az értelem kínokat uralt, hanem azt is, hogy örömöket ural, és semmilyen tekintetben nem enged nekik.

7. fejezet

[1] Mert mint legügyesebb kormányos, atyánk, Eleázár értelme a vallás hajóját az érzelmek tengerén át irányította, [2] és bár a zsarnok viharai sújtották és a kínzások hatalmas hullámai elborították, [3] semmiképpen sem fordította el a vallás kormányát, amíg a halhatatlan győzelem kikötőjébe nem hajózott. [4] Egyetlen város sem tartott ki valaha, amelyet sok leleményes háborús géppel ostromoltak, mint az a legszentebb ember. Bár szent életét kínzások és kínpadok emésztették, jámbor értelmének pajzsával legyőzte az ostromlókat. [5] Mert elméjét szilárdan, mint kiálló sziklát, beállítva, atyánk, Eleázár megtörte az érzelmek őrjöngő hullámait. [6] Ó pap, méltó a papságra, nem szennyezted be szent fogaidat, sem nem gyaláztad meg gyomrodat, amelynek csak tiszteletnek és tisztaságnak volt helye, tisztátalan ételek evésével. [7] Ó ember, összhangban a törvénnyel, és az isteni élet filozófusa! [8] Ilyeneknek kell lenniük azoknak, akik a törvény igazgatói, saját vérükkel és nemes verejtékükkel védve azt szenvedésekben még halálig is. [9] Te, atya, dicsőséges kitartásoddal megerősítetted a törvény iránti hűségünket, és nem hagytad el a szentséget, amelyet dicsértél, hanem tetteiddel hitelessé tetted isteni filozófiád szavait. [10] Ó idős ember, erősebb a kínzásoknál; ó öreg, hevesebb a tűznél; ó legfőbb király a szenvedélyek felett, Eleázár! [11] Mert amint atyánk, Áron, a cenzorral felfegyverkezve, átfutott a nép sokaságán és legyőzte a tüzes angyalt, [12] úgy Áron leszármazottja, Eleázár, bár a tűz emésztette, rendíthetetlen maradt értelmében. [13] A legcsodálatosabb, hogy bár öreg ember volt, teste már nem feszes és szilárd, izmai petyhüdtek, inai gyengék, fiatal lett ismét [14] lélekben az értelem által; és Izsákéhoz hasonló értelemmel hatástalanná tette a sokfejű kínpadot. [15] Ó áldott korú, tiszteletreméltó ősz hajú és törvénytartó életű ember, akit a halál hűséges pecsétje tett tökéletessé! [16] Ha tehát a jámborság miatt egy idős ember megvetette a kínzásokat még halálig is, bizonyosan az istenfélő értelem az érzelmek kormányzója. [17] Néhányan talán azt mondják: „Nem mindenki ura teljesen érzelmeinek, mert nem mindenkinek van megfontolt értelme.” [18] De annyian, akik teljes szívvel foglalkoznak a vallással, csak ők képesek irányítani a test szenvedélyeit, [19] mivel hiszik, hogy ők, mint pátriárkáink, Ábrahám, Izsák és Jákob, nem halnak meg Jáhvénak, hanem Jáhvéban élnek. [20] Ezért nem merül fel ellentmondás, amikor egyes személyek úgy tűnnek, hogy érzelmeik uralják őket gyengeségük miatt

értelmüknek. [21] Melyik személy, aki filozófusként él a filozófia egész szabálya szerint, és bízik Jáhvéban, [22] és tudja, hogy áldott bármilyen szenvedést elviselni az erényért, ne tudná legyőzni az érzelmeket jámborság által? [23] Mert csak a bölcs és bátor ember ura érzelmeinek.

8. fejezet

[1] Ezért még a nagyon fiatalok is, az istenfélő értelemmel összhangban álló filozófiát követve, győztek a legfájdalmasabb kínzóeszközök felett. [2] Mert amikor a zsarnok feltűnően vereséget szenvedett első kísérletében, mivel nem tudott egy idős embert tisztátalan ételek evésére kényszeríteni, akkor heves haragban megparancsolta, hogy a héber foglyok közül másokat hozzanak, és hogy bárki, aki tisztátalan ételt eszik, evés után szabadon engedjék, de ha bárki visszautasítja, ezeket még kegyetlenebbül kell kínozni. [3] Amikor a zsarnok kiadta ezeket a parancsokat, hét testvért — jóképű, szerény, nemes és minden tekintetben tehetséges — hoztak elé idős anyjukkal együtt. [4] Amikor a zsarnok látta őket, anyjuk körül csoportosulva, mintha kórusban lennének, megörült nekik. Megjelenésük és nemességük lenyűgözte, rájuk mosolygott, közelebb hívta őket, és mondta: [5] „Fiatal férfiak, mindegyikőtöket kedvesen csodálom, és nagy tiszteletben tartom az ilyen testvérek szépségét és számát. Nemcsak azt tanácsolom, hogy ne mutassátok ugyanazt az őrületet, mint az öreg ember, akit épp most kínoztak, hanem arra is buzdítalak titeket, hogy engedjetek nekem és élvezzétek barátságomat. [6] Amint képes vagyok megbüntetni azokat, akik nem engedelmeskednek parancsaimnak, úgy jótevő is lehetek azok számára, akik engedelmeskednek nekem. [7] Bízzatok tehát bennem, és tekintélyes pozíciókat kaptok kormányomban, ha lemondtok nemzeti életetek ősi hagyományáról. [8] És élvezzétek fiatalságotokat a görög életmód elfogadásával és életmódotok megváltoztatásával. [9] De ha engedetlenséggel haragomat felkeltitek, arra kényszerítetek, hogy mindegyikőtöket szörnyű büntetésekkel, kínzások által, elpusztítsalak. [10] Ezért sajnáljátok meg magatokat. Még én, az ellenségetek is, könyörülök fiatalságotokon és jóképű megjelenéseteken. [11] Nem fogjátok megfontolni, hogy ha nem engedelmeskedtek, nem marad más számotokra, mint meghalni a kínpadon?” [12] Amikor ezeket mondta, megparancsolta, hogy hozzák elő a kínzóeszközöket, hogy félelemmel győzzék meg őket tisztátalan étel evésére. [13] És amikor az őrök eléjük helyezték a kerekeket és ízület-kificamítókat, kínpadot és horgokat és katapultokat és üstöket, parázstartókat és hüvelykcsavarokat és vaskarmokat és ékeket és fújtatókat, a zsarnok folytatta a beszédet: [14] „Féljetek, fiatal fiúk, és bármilyen igazságosságot tiszteltek, könyörületes lesz hozzátok, amikor kényszer alatt áthágtok.” [15] De amikor meghallották a csábításokat és látták a szörnyű eszközöket, nemcsak nem féltek, hanem saját filozófiájukkal is szembeszálltak a zsarnokkal, és helyes érvelésükkel semmissé tették zsarnokságát. [16] Fontoljuk meg viszont, milyen érveket használhattak volna, ha néhányan közülük gyávák és férfiatlanok lettek volna. Nem ezek lettek volna? [17] „Ó, nyomorultak vagyunk és olyan értelmetlenek! Mivel a király összehívott és buzdított minket, hogy fogadjuk el a kedves bánásmódot, ha engedelmeskedünk neki, [18] miért leljük örömünket hiú elhatározásokban és vállalkozunk engedetlenségre, amely halált hoz? [19] Ó férfiak és testvérek, nem kellene félnünk a kínzóeszközöktől és megfontolnunk a kínok fenyegetéseit, és feladnunk ezt a hiú véleményt és ezt az arroganciát, amely elpusztítással fenyeget minket? [20] Sajnáljuk meg fiatalságunkat és könyörüljünk meg anyánk korán; [21] és komolyan fontoljuk meg, hogy ha nem engedelmeskedünk, halottak vagyunk! [22] Az isteni igazságosság is felment minket a királytól való félelemért, amikor kényszer alatt vagyunk. [23] Miért száműzzük magunkat ebből a legkellemesebb életből és fosztjuk meg magunkat ettől a kellemes világtól? [24] Ne küzdjünk a kényszer ellen, se ne legyünk üres büszkeséggel eltelve, hogy kínpadra kerülünk. [25] Még maga a törvény sem ölne meg önkényesen minket a kínzóeszközöktől való félelemért. [26] Miért izgat minket ilyen viszálykodás és tetszik nekünk ilyen végzetes makacsság, amikor békében élhetünk, ha engedelmeskedünk a királynak?” [27] De a fiatalok, bár kínzás előtt álltak, semmit sem mondtak ezek közül, sőt komolyan sem fontolták meg őket. [28] Mert megvetették az érzelmeket és uralkodtak a kínok felett, [29] úgy, hogy amint a zsarnok abbahagyta tanácsolásukat tisztátalan étel evésére, mindannyian egy hangon együtt, mintha egy elméből, mondták:

9. fejezet

[1] "Miért késedelmeskedsz, ó zsarnok? Mert mi inkább meghalunk, mint hogy megszegjük őseink parancsolatait; [2] nyilvánvalóan szégyenre sodorjuk az őseinket, hacsak nem gyakoroljuk a törvény és Mózes tanácsadójának kész engedelmességet. [3] Zsarnok és törvénytelenség tanácsadója, gyűlöletedben ne könyörgess meg ránk, mint mi magunkra.[4] Mert úgy gondoljuk, hogy ez a könyörgésed, amely a törvény megszegése által biztosít a biztonságunkat, súlyosabb, mint a törvényszegés.

maga a halál. [5] Megpróbálsz megfélemlíteni minket azzal, hogy kínzás általi halállal fenyegetsz, mintha rövid idővel ezelőtt semmit sem tanultál volna Eleázártól. [6] És ha a héberek idős emberei vallásuk miatt jámboran éltek kínzásokat elviselve, még illendőbb lenne, hogy mi, fiatal férfiak, meghaljunk, megvetve kényszerítő kínzásaidat, amelyeket idős tanítónk is legyőzött. [7] Ezért, zsarnok, tegyél próbára minket; és ha vallásunk miatt elveszed életünket, ne feltételezd, hogy kínzásunkkal megsérthetsz minket. [8] Mert mi, ezen súlyos szenvedés és kitartás által, az erény díját kapjuk, és Jáhvéval leszünk, akiért szenvedünk; [9] de te, irántunk való vérszomjasságod miatt, megérdemelten fogsz örök kínokat szenvedni tűz által az isteni igazságosságtól.” [10] Amikor ezeket mondták, a zsarnok nemcsak haragudott, mint az engedetlenekre, hanem dühös is volt, mint a hálátlanokra. [11] Ekkor parancsára az őrök előhozták a legidősebbet, és miután letépték tunikáját, kezeit és karjait szíjakkal kötözték mindkét oldalon. [12] Amikor kimerítették magukat korbácsokkal verve őt, semmit sem elérve, a kerékre helyezték. [13] Amikor a nemes ifjú kinyújtózott e körül, végtagjai kificamodtak, [14] és bár minden tagjában eltört, elítélte a zsarnokot, mondván: [15] „Legszörnyűbb zsarnok, a mennyei igazságosság ellensége, vad elméjű, ilyen módon nyomorítasz engem, nem azért, mert gyilkos vagyok, vagy mint aki tisztátalanul cselekszik, hanem mert védem az isteni törvényt.” [16] És amikor az őrök mondták: „Egyél, hogy megszabadulj a kínzásoktól”, [17] ő válaszolt: „Ti szörnyű szolgák, a kereketek nem olyan erős, hogy megfojtsa értelmemet. Vágjátok le végtagjaimat, égessétek el húsomat, és csavarjátok ízületeimet. [18] Mindezen kínzások által meggyőzlek titeket, hogy a héberek fiai egyedül legyőzhetetlenek, ahol erényről van szó.” [19] Miközben ezeket mondta, tüzet terítettek alá, és miközben szították a lángokat, tovább szorították a kereket. [20] A kerék teljesen vérrel volt bekenve, és a parázshalom a vér csepegésétől kialudt, és húsdarabok hullottak le a gép tengelyeiről. [21] Bár csontjait összekötő szalagok már elszakadtak, a bátor ifjú, méltó Ábrahámhoz, nem nyögött, [22] hanem mintha tűz által halhatatlansággá alakult volna, nemesen viselte a kínpadra feszítéseket. [23] „Utánozzatok engem, testvérek”, mondta. „Ne hagyjátok el helyeteket küzdelmemben, és ne mondjatok le bátor testvériségünkről. [24] Vívjátok meg a szent és nemes csatát a vallásért. Ezáltal őseink igaz Gondviselése könyörületes lehet nemzetünkhöz és bosszút állhat az átkozott zsarnokon.” [25] Amikor ezt mondta, a szent ifjú megszakította az élet fonalát. [26] Miközben mindenki csodálkozott bátor lelkén, az őrök behozták a következő legidősebbet, és miután éles horgokkal ellátott vaskesztyűket szereltek magukra, a kínzógéphez és katapultához kötötték. [27] Mielőtt kínozták volna, megkérdezték, hajlandó-e enni, és ezt a nemes döntést hallották. [28] Ezek a leopárdszerű vadállatok vaskezükkel kitépték inait, lenyúzták minden húsát álláig, és letépték fejbőrét. De ő állhatatosan elviselte ezt a kínt, és mondta: [29] „Milyen édes bármilyen halál atyáink vallásáért!” [30] A zsarnokhoz mondta: „Nem gondolod, te legvadabb zsarnok, hogy jobban kínoznak téged, mint engem, amikor látod zsarnokságod arrogáns tervét legyőzve vallásért való kitartásunk által? [31] Könnyítem fájdalmamat az erényből származó örömökkel, [32] de te kínokat szenvedsz a tisztátalanságból származó fenyegetésektől. Nem fogsz megszabadulni, legszörnyűbb zsarnok, az isteni harag ítéleteitől.”

10. fejezet

[1] Amikor ő is dicsőséges halált szenvedett, a harmadikat vezették be, és sokan ismételten buzdították, hogy mentse meg magát a hús megkóstolásával. [2] De kiáltott: „Nem tudjátok, hogy ugyanaz az atya nemzett engem és azokat, akik meghaltak, és ugyanaz az anya szült engem, és hogy ugyanazokon a tanításokon nevelkedtem? [3] Nem mondok le a nemes rokonságról, amely testvéreimhez köt.” [4] [5] A férfi merészségétől feldühödve kínzóeszközeikkel kificamították kezeit és lábait, tagjait ízületeikből kifeszítve szétbontották, [6] és eltörték ujjait, karjait, lábait és könyökeit. [7] Mivel semmiképpen sem tudták megtörni lelkét, elhagyták az eszközöket, és körmeikkel szkíta módon fejbőrét letépték.

[8] Azonnal a kerékhez vitték, és miközben csigolyái kificamodtak rajta, látta saját húsát körös-körül szakadni, és vércseppeket folyni belső részeiből. [9] Amikor közel volt a halálhoz, mondta: [10] „Mi, legszörnyűbb zsarnok, istenfélő képzésünk és erényünk miatt szenvedünk, [11] de te, tisztátalanságod és vérszomjasságod miatt, szüntelen kínokat fogsz elviselni.” [12] Amikor ő is testvéreire méltó módon meghalt, bevonszolták a negyediket, mondván: [13] „Ami téged illet, ne engedj ugyanannak az őrületnek, mint testvéreid, hanem engedelmeskedj a királynak és mentsd meg magadat.” [14] De mondta nekik: „Nincs olyan forró tüzetek, amely gyávává játszana engem. [15] Nem, testvéreim áldott halálára, a zsarnok örök pusztulására és a jámborok örökkévaló életére, nem mondok le nemes testvériségünkről. [16] Találj ki kínzásokat, zsarnok, hogy tanulhass tőlük, hogy testvére vagyok azoknak, akiket épp most kínoztak.” [17] Amikor ezt hallotta, a vérszomjas, gyilkos és teljesen szörnyű Antiokhosz parancsot adott nyelve kivágására. [18] De mondta: „Még ha eltávolítod beszédszervemet is, Jáhve hallja a némákat is. [19] Íme, itt a nyelvem; vágd le, mert ennek ellenére nem teszed értelmünket szótlanul. [20] Örömmel, Jáhvéért, hagyjuk testtagjainkat megcsonkítani. [21] Jáhve gyorsan meglátogat téged, mert olyan nyelvet vágsz ki, amely isteni himnuszokkal volt dallamos.”

11. fejezet

[1] Amikor ez is meghalt, kegyetlenül kínozva, az ötödik felugrott, mondván: [2] „Nem utasítom vissza, zsarnok, hogy kínozzanak az erényért. [3] Saját akaratomból jöttem, hogy meggyilkolásommal büntetést vonj magadra a mennyei igazságosságtól még több bűncselekményért. [4] Erény gyűlölője, emberiség gyűlölője, milyen cselekedetünkért pusztítasz el minket ilyen módon? [5] Azért, mert tiszteljük mindenek Teremtőjét és erényes törvénye szerint élünk? [6] De ezek a tettek kitüntetéseket érdemelnek, nem kínzásokat.” [7] [9] Miközben ezeket mondta, az őrök megkötötték és a katapultához vonszolták; [10] térdre kötötték rá, és vaskapcsokat illesztve rájuk, hátát a kerék éke köré csavarták, úgy, hogy teljesen visszagörbült, mint egy skorpió, és minden tagja kificamodott. [11] Ebben az állapotban, levegő után kapkodva és testében kínlódva, [12] mondta: „Zsarnok, pompás szívességek azok, amelyeket akaratod ellenére adsz nekünk, mert ezeken a nemes szenvedéseken keresztül lehetőséget adsz nekünk, hogy megmutassuk kitartásunkat a törvényért.” [13] Miután ő is meghalt, a hatodikat, egy puszta fiút, vezették be. Amikor a zsarnok megkérdezte, hajlandó-e enni és szabadon engedni, mondta: [14] „Fiatalabb vagyok korban testvéreimnél, de elmében egyenlő vagyok velük. [15] Mivel erre születtünk és nevelkedtünk, ugyanazon elvekért kellene meghalnunk is. [16] Tehát ha kínozni szándékozol engem, mert nem eszem tisztátalan ételeket, folytasd a kínzást!” [17] Amikor ezt mondta, a kerékhez vezették. [18] Gondosan szorosan kinyújtották rajta, háta eltört, és alulról sütötték. [19] Hátára éles nyársakat helyeztek, amelyeket tűzben hevítettek, és bordáit átszúrták, úgy, hogy belső részei átégtek. [20] Miközben kínozták, mondta: „Ó szentséghez illő verseny, amelyben közülünk oly sok testvért hívtak szenvedések arénájába a vallásért, és amelyben nem szenvedtünk vereséget! [21] Mert a vallási tudás, ó zsarnok, legyőzhetetlen. [22] Én is, nemességgel felvértezve, testvéreimmel halok meg, [23] és én magam nagy bosszúállót hozok rád, te kínzások feltalálója és az igazán istenfélők ellensége. [24] Mi hat fiú megbénítottuk zsarnokságodat! [25] Mivel nem tudtál rávenni minket, hogy megváltoztassuk elménket vagy kényszeríteni minket tisztátalan ételek evésére, nem ez a bukásod? [26] Tüzetek hideg számunkra, és a katapultok fájdalmatlanok, és erőszakotok erőtlen. [27] Mert nem a zsarnok őrei, hanem az isteni törvény őrei vannak felettünk; ezért, legyőzetlenül, ragaszkodunk az értelemhez.”

12. fejezet

[1] Amikor ő is, a kádronba dobva, megáldott halálban halt meg, a hetedik és legfiatalabb előjött.[2] Bár a zsarnokot a testvérek félelmetesen megvetették, erős könyörületet érezett a gyermek iránt, amikor látta, hogy már a láncokban van. Közelebb kellett jönnie és megkönnyítette, mondván: [3] "Látod a testvéreid ostobaságának következményeit, mert engedetlenségük miatt kínokban haltak meg.[4] Te is, ha nem engedelmeskedsz, nyomorús kínzásba kerülsz és meghalsz időd előtt, [5] de ha engedsz meg meggyőzni, hogy barátom és vezető lennél a királyság kormányában". [6] Amikor így könyörgött, elküldte a fiú anyját, hogy könyörögjön vele, aki oly sok embert elvesztett.

[6] és befolyásolja őt, hogy meggyőzze a túlélő fiát, hogy engedelmeskedjen és megmentse magát.

[7] De amikor az anyja a héber nyelven bátorította őt, ahogy majd később elmondjuk,

[8] így szólt: "Hagyj elmenjek, és beszéljek a királlyal és minden barátjával, akik vele vannak".

[9] Nagyon örültek a fiú nyilatkozatára, és azonnal szabadon engedték.

[10] A legközelebbi büntetés felé futnak,

[11] mondta: „Te szentségtörő zsarnok, minden gonosz közül a legistentelenebb, mivel jó dolgokat és királyságodat is Jáhvétól kaptad, nem szégyellted meggyilkolni szolgáit és keréken kínozni azokat, akik vallást gyakorolnak?

[12] Ezért a igazság nagy és örökkévaló tüzet és kínzást állított meg nektek, és ezek minden idő alatt soha nem engedik el, hogy menjetek el.

[13] Nem szégyellted-e, te ember, te leghíresebb vadállat, hogy kivágtad a nyelvet az embereknek, akiknek hasonló érzései vannak, és ugyanazokat az elemeket alkotják, mint te, és így bántotta és kínolta őket?

[14] A halálukban a szolgálataikat tisztességesen teljesítették. Jáhve, de te keserűen sírsz, mert ok nélkül megölted a jókedvért küzdőket".

[15] És mivel ő is meghalt, azt mondta:

[16] "Nem hagyom el a testvéreim kiváló példáját,

[17] és felhívom a Elohim atyánknak, hogy irgalmas legyen a népünkre,

[18] de rajtad bosszút áll, mind a jelen életben, mind a halálodkor".

[19] Miután ezt a beszédet fejezte ki, a brázierekbe dobta magát, és így véget vetett a saját életének.

13. fejezet

[1] Mivel tehát a hét testvér megvette a szenvedést a halálig, mindenki elismernie kell, hogy az erkölcsi értelem uralkodik az érzelmek felett.

[2] Mert ha a saját érzelmeik rabszolgája lettek volna, és tisztátalan ételeket ettek volna, azt mondanánk, hogy ezek az érzelmek legyőzték őket.

[3] De valójában nem így volt. Ehelyett az értelem által, amelyet Jáhve előtt dicsérnek, győztek érzelmeik felett.

[4] Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elme uralkodik ezek felett, mert a testvérek mind az érzelmek, mind a fájdalmak felett uralkodtak.

[5] Hogyan lehet tehát nem ismerni a józan ész uralkodását az érzelmek felett azoknál, akiket a tűzű fájdalmak nem visszatértek vissza?

[6] Mert ahogy a kikötők fölött kiemelkedő tornyok visszatartják a fenyegető hullámokat és nyugtatják azokat, akik a belső medencébe hajóznak,

[7] így a fiatalok hét toronyos jó érve, megerősítve a vallás kikötőjét, legyőzte az érzelmek viharát.

[8] Mert szent vallási kórust alkottak, és bátorították egymást, mondván:

[9] "Gyermekeim, haljunk meg mint testvérek a törvényért; utánozzuk az asszíriai három fiatalemberet, akik megvetették a tűzhely ugyanazt a megpróbáltatást.

[10] Ne legyünk gyáva a szentségünk bizonyításában".

[11] Míg az egyik mondta: „Bátorság, testvér”, a másik mondta: „Tarts ki nemesen”,

[12] És egy másik emlékeztette őket: "Emlékezzetek arra, hogy honnan jöttetek, és az apátokra, akinek az ő kezével Izsák a vallásért lett volna alávetve".

[13] Mindenki és mindenki együtt nézett egymásra, örömmel és félelem nélkül, és azt mondta: "Vegyünk szent szívünkből Jáhve, aki adta nekünk az életünket, és használjuk a testünket, mint erőd a törvénynek.

[14] Ne féljünk attól, aki azt gondolja, hogy megöl minket,

[15] Mert nagy a lelki küzdelem és az örökkévaló büntetés veszélye azok előtt, akik megszegik a törvényeket Jáhve.

[16] Vegyünk tehát fel az önuralmat, ami az isteni értelem.

[17] Mert ha így halunk meg, Ábrahám, Izsák és Jákob fogadnak minket, és minden atya dicsér minket.”

[18] A hátralévőek azt mondták a testvéreknek, akiket elvittek: "Ne szégyellj minket, testvér, és ne áruld el a testvéreket, akik előttünk haltak meg".

[19] Nem tudjátok a testvériség iránti szeretetről, amelyet az isteni és minden bölcs Gondviselés az atyákon keresztül örökölött az ő leszármazottaiknak, és amelyet az anya méhében ültetett.

[20] Ott a testvérek mindegyike ugyanolyan sokáig élt, és ugyanolyan idő alatt alakult meg; és ugyanabban a vérben és ugyanabban az életben nőttek, és a napfényre hozták őket.

[21] Amikor egyenlő vemhességi idő után születtek, ugyanazokból a forrásokból ittak tejet. Az ilyen ölelésekre testvérszerető lelkek táplálkoznak.

[22] és erősebbek lettek ebből a közös nevelésből és a mindennapi társaságból, és mind az általános oktatásból, mind a mi fegyelmezésünkből a törvény Jáhve.

[23] Ezért, amikor a szimpátia és a testvéri szeretet így alakult ki, a testvérek jobban együttérzőek voltak egymással.

[24] Mivel ugyanazon a törvény által tanultak, ugyanazon erényekben tanultak, és helyes életmódban nevelték őket, még jobban szerették egymást.

[25] A nemesség iránti közös szenvedély kiterjesztette a jóakaratukat és a egymás iránti harmóniájukat.

[26] mert a vallásuk segítségével a testvéri szeretetüket feszesebbé tették.

[27] De bár a természet, társaság és erényes szokások növelték a testvéri szeretetet, azok, akik megmaradtak, a vallásért szenvedtek, miközben nézték, hogyan bántalmazzák és kínozzák halálra testvéreiket.

14. fejezet

[1] Továbbá arra ösztönözték őket, hogy szembenézzenek a kínzásokkal, így nem csak megvetették a fájdalmukat, hanem megtisztították a testvéri szeretet érzéseit is.

[2] Ó értelem, királyibb, mint a királyok és szabadabb, mint a szabadok!

[3] Ó szent és harmonikus összhang a hét testvérnek a vallás érdekében!

[4] A hét fiatalember közül egyik sem bizonyult gyáva vagy a haláltól elhúzódott,

[5] de mindegyikük, mintha a halhatatlanság felé futott volna, a kínzással halálra sietett.

[6] Ahogy a kezeket és lábakat az elme útmutatásával összhangban mozgatják, úgy a szent fiatalok is, mintha egy halhatatlan odaadás szellemét mozgatta volna, beleegyezett abban, hogy meghalnak érte.

[7] Ó legszentebb hét, harmóniában lévő testvérek! Mert amint a teremtés hét napja kórus táncban mozog a vallás körül,

[8] így ezek a fiatalok, egy kórus létrehozásával körülvették a kínzás hétszörös félelmét és feloldották.

[9] Még most is mi magunk is megrémülünk, amikor halljuk ezeket a fiatalembereket a nyomorúságokról; nem csak látták, mi történt, igen, nem csak hallották a közvetlen fenyegetés szavát, hanem türelemmel is elviseltük a szenvedéseket, és tűz agóniájában is.

[10] Mi lehetne ennél kínzóbban fájdalmasabb? Mert a tűz ereje intenzív és gyors, és gyorsan felemésztette testüket.

[11] Ne gondold meg csodálatosnak, hogy az értelem teljes mértékben uralkodott ezek felett a férfiak kínzásaiban, mivel a női elme még többféle fájdalmat is megvetett,

[12] Mert a hét fiatalember édesanyja minden egyes gyermekének szék alatt szült.

[13] Figyeljük meg, milyen bonyolult egy anya szeretete a gyermekei iránt, ami mindent arra vonz, amit a legmélyebb részén érez.

[14] Még az értelmetlen állatok is, mint az emberiség, szimpátiát és szülői szeretetet mutatnak a gyermekeik iránt.

[15] Például a madarak között a tenyésztett madarak a ház tetején építenek, hogy megvédje őket.

[16] és a többiek a hirtelen szakadékokban és a lyukakban és a fák tetején építik a fészket, és távol tartják el a behatolót.

[17] Ha nem tudják távol tartani őt, mindent megteszek, hogy segítsenek a gyerekeiknek, a szeretet gyötrelmében körbefelé repülve, saját hívásaikkal figyelmeztetve őket.

[18] És miért szükséges a gyerekek iránti együttérzésnek a gondolkodás nélküli állatok példájával bizonyítani,

[19] mivel még a méhek is a mézködők készítésének idején védekeztek a betörők ellen, mintha vas dartával szúrnának azokat, akik közelednek a szőlőhöz, és halálra is védelmezik őket?

[20] De a fiúk édesanyja nem érezte meg a gyermekei iránti együttérzését; ő ugyanolyan gondolkodású volt, mint Ábrahám.

15. fejezet

[1] Ó, a gyermekek érzései, az érzelmek fölötti zsarnok! ó, a vallás, az anyának kívánatosabb, mint a gyermekei!

[2] Ennek az anyának két pályája volt nyitva: a vallás és a hét fiának egy ideig megőrzése, ahogy a zsarnok ígért.

[3] Jobban szerette a vallást, a vallást, amely megőrzi őket az örök életre Jáhve ígérete szerint.

[4] Milyen módon fejezhetném ki a gyermekeiket szerető szülők érzelmeit? Egy kisgyermek jellemére csodálatos hasonlatosságot nyomunk mind elmében, mind formában. Különösen igaz ez az anyákra, akik szülési fájdalmaik miatt mélyebb együttérzést éreznek utódaik iránt, mint az atyák.

[5] Tekintettel arra, hogy az anyák a gyengébb nemek, és sok gyermeket szülnek, inkább odaadják a gyermekeiket.

[6] A hét fiú anyja, jobban, mint bármely más anya, szerette gyermekeit. Hét terhességben gyöngéd szeretetet ültetett magába irántuk,

[7] és a sok fájdalom miatt, amit mindenkivel szenvedett, együttérzett velük.

[8] mégis a félelem miatt Jáhve megvette a gyermekeinek ideiglenes biztonságát.

[9] Nem csak ez, hanem a fiainak nemessége és a törvény iránti hajlandó engedelmessége miatt is nagyobb gyengédséget érzett velük szemben.

[10] Mert igazak, önuralmatlanok, bátorak és nagylelkűek voltak, és szerették testvéreiket és anyjukat, és halálra is engedelmeskedtek neki a rendek betartásával.

[11] Azonban bár sok tényező befolyásolta az anyát, hogy a gyermekei iránti szeretetből szenvedjen velük együtt, egyikük esetében sem volt elég erős a különböző kínzások ahhoz, hogy elfordítsa az értelemét.

[12] Ehelyett az anyja arra buzdította őket, hogy a vallásért minden gyermeket egyedül és együtt öljék meg.

[13] Ó, szülői szeretet szent természete és szeretete, szülői vágy a gyermekei iránt, az anyák nevelése és a megszüntethetetlen szenvedése!

[14] Ez az anya, aki látta, hogy egyik-együket kínozzák és megégetik, a vallás miatt nem változtatta meg a hozzáállását.

[15] A gyerekeinek húsát a tűz égette, a lábujjaik és ujjaik a földre szóródtak, és a fejből a farokig levő húsokat maszkokhoz hasonlóan felfedte.

[16] Ó anya, most keserűbb fájdalmakkal próbáltatva, mint még a szülési fájdalmaid is, amelyeket értük szenvedtél! [17] Ó asszony, aki egyedül szültél ilyen teljes odaadást! [18] Amikor az elsőszülött kilehelte lelkét, az nem térített el téged, sem amikor a második kínok között szánalmasan nézett rád, sem amikor a harmadik kilehelte lelkét; [19] sem nem sírtál, amikor mindegyikük szemeire néztél kínjaikban, bátran tekintve ugyanazokra a kínokra, és láttad orrlyukaikban a halál közeledtének jeleit. [20] Amikor láttad gyermekek húsát más gyermekek húsán égni, levágott kezeket kezeken, lenyúzott fejeket fejeken, és holttesteket más holttesteken elesni, és amikor láttad a helyet sok nézővel megtelve a kínzásoknak, nem hullattál könnyeket. [21] Sem a szirének dallamai, sem a hattyúk dalai nem vonzzák hallgatóik figyelmét úgy, ahogyan a kínzott gyermekek hangjai anyjukhoz szólva tették. [22] Milyen nagy és mennyi kínokat szenvedett akkor az anya, amikor fiait a keréken és forró vasakkal kínozták! [23] De az istenfélő értelem, szívének férfi bátorságot adva érzelmei közepette, megerősítette őt, hogy figyelmen kívül hagyja gyermekei iránti ideiglenes szeretetét. [24] Bár hét gyermek pusztulását és a leleményes és változatos kínpadra feszítéseket látta, ez a nemes anya mindezt figyelmen kívül hagyta Jáhvéba vetett hite miatt. [25] Mert amint saját lelkének tanácstermében hatalmas szószólókat látott — természetet, családot, szülői szeretetet és gyermekei kínpadra feszítéseit — [26] ez az anya két szavazatot tartott, az egyik halált, a másik szabadulást hordozott gyermekei számára. [27] Nem hagyta jóvá azt a szabadulást, amely a hét fiút rövid időre megőrizte volna, [28] hanem mint az Elohim-félő Ábrahám lánya emlékezett az ő állhatatosságára. [29] Ó nemzet anyja, a törvény védelmezője és a vallás bajnoka, aki szívedben elvitte a verseny díját! [30] Ó, férfiaknál nemesebb az állhatatosságban, és férfiaknál férfiasabb a kitartásban! [31] Amint Noé bárkája, a világot hordozva az egyetemes özönvízben, szilárdan viselte a hullámokat, [32] úgy te, ó törvény őrzője, minden oldalról elborítva érzelmeid áradatától és a heves szelektől, fiaid kínzásától, nemesen viselted és ellenálltál a vallást ostromló téli viharoknak.

16. fejezet

[1] Ha tehát egy asszony, idősebb korú és hét fiú anyja, elviselte, hogy gyermekeit halálra kínozzák látni, el kell ismerni, hogy az istenfélő értelem uralkodik az érzelmek felett. [2] Így bebizonyítottam nemcsak azt, hogy férfiak uralkodtak az érzelmek felett, hanem azt is, hogy egy asszony megvetette a leghevesebb kínzásokat. [3] A Dánielt körülvevő oroszlánok nem voltak olyan vadak, sem Misáel tomboló tüzes kemencéje nem volt olyan intenzíven forró, mint az ő veleszületett szülői szeretete, amely lángra lobbant, amikor hét fiát olyan változatos módon kínozni látta. [4] De az anya ilyen sok és ilyen nagy érzelmeket oltott ki istenfélő értelemmel. [5] Fontold meg ezt is. Ha ez az asszony, bár anya, gyenge szívű lett volna, gyászolta volna őket, és talán így szólt volna: [6] „Ó, milyen nyomorult vagyok és sokszor boldogtalan! Miután hét gyermeket szültem, most egyiknek sem vagyok anyja! [7] Ó hét szülés mind hiába, hét haszontalan terhesség, gyümölcstelen táplálások és nyomorult szoptatások! [8] Hiába, fiaim, sok szülési fájdalmat szenvedtem értetek, és nevelésetek súlyosabb aggodalmait. [9] Jaj gyermekeimnek, néhányan nőtlenek, mások házasok és utód nélkül. Nem látom gyermekeiteket, és nem leszek boldog, hogy nagymamának neveznek. [10] Jaj nekem, akinek olyan sok és szép gyermeke volt, özvegy és egyedül vagyok, sok bánattal. [11] És amikor meghalok, egyik fiam sem lesz, aki eltemessen.” [12] Mégis a szent és Elohim-félő anya nem jajgatott ilyen siránkozással egyikükért sem, sem nem beszélt le egyiket sem a halálról, sem nem szomorkodott, amikor haldokoltak, [13] hanem, mintha adamant elméje lenne, és halhatatlanságra újjászülve fiai egész számát, könyörgött nekik és buzdította őket a halálra a vallásért. [14] Ó anya, Jáhve katonája a vallás ügyében, idősebb és asszony! Állhatatossággal még egy zsarnokot is legyőztél, és szóban és tettben erősebbnek bizonyultál egy férfinál. [15] Mert amikor te és fiaid együtt letartóztattak, álltál és nézted, hogyan kínozzák Eleázárt, és héber nyelven mondtad fiaidnak: [16] „Fiaim, nemes a verseny, amelyre hívnak titeket, hogy tanúskodjatok a nemzetért. Harcoljatok buzgón ősi törvényünkért. [17] Mert szégyenletes lenne, ha, miközben egy idős ember ilyen kínokat visel el a vallásért, ti, fiatal férfiak, megijednétek a kínzásoktól. [18] Emlékezzetek, hogy Jáhve által részesültetek a világban és élveztétek az életet, [19] és ezért minden szenvedést el kell viselnetek Jáhvéért.

[20] Érte atyánk, Ábrahám is buzgó volt feláldozni fiát, Izsákot, nemzetünk ősét; és amikor Izsák látta atyja kezét kardot forgatva és rá ereszkedve, nem riadt vissza. [21] És az igaz Dánielt az oroszlánokhoz dobták, és Hananiást, Azariást és Misáelt a tüzes kemencébe vetették, és elviselték Jáhvéért. [22] Nektek is ugyanaz a hitetek kell Jáhvéban legyen, és ne szomorkodjatok. [23] Ésszerűtlen, hogy vallási tudással rendelkező emberek ne álljanak ellen a fájdalomnak.” [24] E szavakkal a hét anya mindegyik fiát bátorította és meggyőzte, hogy inkább haljanak meg, mint hogy áthágják Jáhve parancsolatát. [25] Tudták azt is, hogy akik Jáhvéért halnak meg, Jáhvéban élnek, mint Ábrahám, Izsák és Jákob és minden pátriárka.

17. fejezet

[1] Az őrök közül néhányan azt mondták, hogy amikor őt is meg akarták ragadni és halálra akarták ítélni, a lángokba vetette magát, hogy senki ne érintse testét. [2] Ó anya, aki hét fiaddal semmisítetted meg a zsarnok erőszakát, meghiúsítottad gonosz terveit, és megmutattad hited bátorságát! [3] Nemesen, mint tető fiaid oszlopain, szilárdan és rendíthetetlenül álltál a kínzások földrengése ellen. [4] Légy bátor tehát, ó szent gondolkodású anya, szilárdan tartva fenn a kitartó reményt Jáhvéban. [5] A hold az égben, a csillagokkal, nem áll olyan fenségesen, mint te, aki, miután csillagszerű hét fiad útját megvilágítottad a jámborságra, tiszteletben állsz Jáhve előtt, és szilárdan állsz a mennyben velük. [6] Mert gyermekeid Ábrahám atya igazi leszármazottai voltak. [7] Ha lehetséges lenne számunkra jámborságod történetét megfesteni, ahogyan egy művész tenné, nem reszkettek volna azok, akik először látták, amikor látták a hét gyermek anyját változatos kínzásokat elviselni halálig a vallásért? [8] Valóban helyénvaló lenne sírjukra ezeket a szavakat felírni nemzetünk népének emlékeztetőül: [9] „Itt nyugszik eltemetve egy idős pap, egy idős asszony és hét fiú, a zsarnok erőszaka miatt, aki el akarta pusztítani a héberek életmódját. [10] Igazolták nemzetüket, Jáhvéra tekintve és kínzásokat elviselve még halálig is.” [11] Valóban isteni volt a verseny, amelyben részt vettek, [12] mert azon a napon az erény adta a díjakat és próbára tette őket kitartásukért. A díj halhatatlanság volt a végtelen életben. [13] Eleázár volt az első versenyző, a hét fiú anyja lépett a versenybe, és a testvérek versengtek. [14] A zsarnok volt az ellenfél, és a világ és az emberi faj voltak a nézők. [15] Jáhve iránti tisztelet volt a győztes, és saját atlétáinak adta a koronát. [16] Ki ne csodálta az isteni törvényhozás atlétáit? Ki nem csodálkozott? [17] Maga a zsarnok és egész tanácsa csodálkozott kitartásukon, [18] ami miatt most az isteni trón előtt állnak és áldott örökkévalóságban élnek. [19] Mert Mózes mondja: „Mindazok, akik megszenteltettek, kezeid alatt vannak.” [20] Ezek tehát, akiket Jáhvéért szenteltek meg, megtiszteltetésben részesülnek, nemcsak ezzel a tisztelettel, hanem azzal is, hogy miattuk ellenségeink nem uralkodtak nemzetünk felett, [21] a zsarnok megbüntettetett, és a haza megtisztult — mintegy váltsággá válva nemzetünk bűnéért. [22] És azoknak a jámboroknak a vére és engesztelésként elszenvedett haláluk által az isteni Gondviselés megőrizte Izraelt, amely korábban szenvedett. [23] Mert Antiokhosz zsarnok, amikor látta erényük bátorságát és kínzások alatti kitartásukat, katonáinak példaként hirdette őket saját kitartásukra, [24] és ez bátorrá és merésszé tette őket gyalogos csatára és ostromra, és ő elpusztította és legyőzte minden ellenségét.

18. fejezet

[1] Ó izraelita gyermekek, Ábrahám magjának utódai, engedelmeskedjetek ennek a törvénynek, és gyakoroljatok jámborságot minden módon, [2] tudva, hogy az istenfélő értelem minden érzelem ura, nemcsak a belülről jövő szenvedéseknek, hanem a kívülről jövőknek is. [3] Ezért azok, akik testüket szenvedésre adták a vallásért, nemcsak emberek csodálták őket, hanem méltónak is találtattak arra, hogy isteni örökségben részesüljenek. [4] Miattuk a nemzet békét nyert, és a törvény betartását a hazában felélesztve elpusztították az ellenséget. [5] Antiokhosz zsarnok mind a földön megbüntettetett, mind halála után fenyíttetik. Mivel semmiképpen sem tudta az izraelitákat arra kényszeríteni, hogy pogányokká váljanak és elhagyják ősi szokásaikat, elhagyta Jeruzsálemet és a perzsák ellen vonult. [6] A hét fiú anyja ezeket az elveket is kifejezte gyermekeinek: [7] „Tiszta szűz voltam, és nem mentem ki atyám házából; hanem őriztem a bordát, amelyből az asszony készült. [8] Egyetlen csábító sem rontott meg engem sivatagi síkságon, és a pusztító, a csaló kígyó sem szennyezte be szüzességem tisztaságát. [9] Érettségem idején férjemmel maradtam, és amikor ezek a fiúk felnőttek, atyjuk meghalt. Boldog ember volt ő, aki életét jó gyermekekkel élte le, és nem volt része a gyász bánatában. [10] Amíg még veletek volt, tanította nektek a törvényt és a prófétákat. [11] Felolvasta nektek Ábelről, akit Káin megölt, és Izsákról, akit égőáldozatként ajánlottak fel, és Józsefről a börtönben.

[12] Elmesélte Önöknek, hogy Pénehas szenvedélyes volt, és tanította Önöknek Hananjást, Azarjást és Mizaelt a tűzben.

[13] Dánielt dicsérte az oroszlánok barlangában és áldta.

[14] És emlékeztette benneteket az Ésaiás könyvében, ahol azt mondja: "Ha a tűzben jársz, a lángok nem fog elpusztítani benneteket".

[15] A zsoltáros Dávid dalát énekelte nektek, aki ezt mondta: "Sok a igazak szenvedése".

[16] Elmesélte neked Salamon példázatát: "Az élet fája azoknak, akik az ő akaratát teszik".

[17] Megerősítette Ezékiel beszédét: "Életben lesznek-e ezek a száraz csontok?"

[18] Mert nem felejtette el a dalt, amelyet Mózes tanított, amely mondja:

[19] "Én ölöm és én élek; ez az életed és az életed hossza".

[20] Ó, keserű volt ez a nap - és mégsem keserű - amikor a görögek keserű zsarnoka tűzlel sötételt a kegyetlen kazánjaiban, és égő haragában elvitték Ábrahám lánya hét fiát a katapultuba, és újra több kínzásra,

[21] a szemük szikláit szúrta ki, kivágta a nyelvüket, és különböző kínokkal ölte meg őket.

[22] Ezeknek a bűncselekményeknek az isteni igazságosság követte és követni fogja a átkozott zsarnokot.

[23] De Ábrahám fiai a győztes anyukájukkal együtt összegyűlnek az atyák kórusába, és tiszta és halhatatlan lelkeket kaptak Jáhve,

[24] akinek legyen dicsőség örökkön örökké. Ámen.