Jusztinosz vértanú — Beszéd a görögökhöz

Szent JUSTIN MARTYR

A görögökhez intézett beszéd

I. FEJEZET. JUSZTINOSZ MEGINDOKOLJA ELTÁVOZÁSÁT A GÖRÖG SZOKÁSOKTÓL.

Ne gondoljátok, görögök, hogy a szokásaitoktól való elválásom ésszerűtlen és meggondolatlan; mert semmi szentet vagy Jáhve előtt elfogadhatót nem találtam bennük. Mert költőitek alkotásai maguk is az őrület és a mértéktelenség emlékművei. Mert aki a legkiválóbb tanítótok tanítványává lesz, minden más embernél több nehézséggel van körülvéve. Mert először azt mondják, hogy Agamemnón, aki testvére kicsapongó vágyát, őrületét és féktelen kívánságát támogatta, kész volt még a leányát is feláldozni, és egész Görögországot felkavarta, hogy megmentse Helenét, akit a leprás pásztor elrabolt. De amikor a háború során foglyokat ejtettek, Agamemnónt magát is foglyul ejtette Khrüszéisz, és Briszéisz' miatt viszályt szított Thetisz fiával. És maga Pélidész, aki átkelt a folyón, feldúlta Tróját és legyőzte Hektórt, ez a ti hősötök Polüxena rabszolgájává lett, és egy halott amazon győzte le; és levetve az istenek kovácsolta fegyverzetet és nászruhát öltve, a szerelem áldozatává lett Apolló templomában. És az ithakai Odüsszeusz erényt csinált a bűnből. És valóban, a Szirének mellett elhajózása azt bizonyította, hogy híján van a méltó bölcsességnek, mert nem tudott a bölcsességére hagyatkozni a füle bedugaszolása helyett. Aiasz, Telamón fia, aki a hétszeres ökörbőr pajzsot hordta, megőrült, amikor vereséget szenvedett az Odüsszeusszal a fegyverzetért vívott versenyben. Ilyen dolgokban nem kívánok oktatást. Ilyen erényre nem vágyom, hogy elhiggyem Homérosz mítoszait. Mert az egész rapszódia, az Íliász és az Odüsszeia eleje és vége is — egy nő.

II. FEJEZET. A GÖRÖG TEOGÓNIA LELEPLEZVE.

De mivel Homérosz után Hésziodosz megírta a Munkák és napok című művét, ki fogja elhinni fecsegő teogóniáját? Mert azt mondják, hogy Kronosz, Uranosz fia, kezdetben megölte atyját, és magához ragadta uralmát; és hogy, pánik fogta el, nehogy ő maga is ugyanígy járjon, inkább felfalta gyermekeit; de hogy a Kúréteszek ravaszsága által Jupitert elvitték és titokban tartották, és azután láncokkal megkötözte atyját, és felosztotta a birodalmat; Jupiter, ahogyan a történet tartja, a levegőt kapta, Neptunusz a mélységet, Plutó pedig Hadész részét. De Plutó elrabolta Proserpinát; és Ceres a pusztákban vándorolva kereste gyermekét. És ezt a mítoszt az eleusziszi tűzben ünnepelték. Ismét, Neptunusz elrabolta Melanippét, amikor vizet merített, azon felül, hogy nem kevés Néreiszt is meggyalázott, akiknek neveit, ha felsorolnánk, szavak sokaságába kerülne. És ami Jupitert illeti, sokféle házasságtörő volt, Antiopéval szatírként, Danaéval aranyként, Európával bikaként; Lédával pedig szárnyakat öltött. Semelé iránti szerelme bizonyította mind tisztátalanságát, mind Semelé féltékenységét. És azt mondják, hogy elrabolta a frígiai Ganümédészt, hogy pohárnoka legyen. Ezek tehát Saturnus fiainak tettei. És a ti jeles Latona-fi, aki jóslást vallott, maga bizonyult hazugnak. Daphnét üldözte, de nem bírta megszerezni; és Hüakinthosznak, aki szerette őt, nem jósolta meg a halálát. És nem szólok Minerva férfias jelleméről, sem Bacchus nőies természetéről, sem Venus paráználkodó hajlamáról. Olvassátok fel Jupiternek, görögök, az apagyilkosok elleni törvényt, és a házasságtörés büntetését, és a gyermekrontás gyalázatát. Tanítsátok Minervát és Dianát a nők munkáira, és Bacchust a férfiak munkáira. Mi illendőség van abban, ha egy nő' fegyverzettel övezi magát, vagy ha egy férfi' cintányérokkal, koszorúkkal és női öltözékkel ékesíti magát, bakkhánsnők nyája kíséretében? III. FEJEZET. A GÖRÖG MITOLÓGIA OSTOBASÁGAI.

Mert Herkules, akit három éjszakájáért ünnepelnek, akit a költők sikeres munkáiért énekelnek, Jupiter fia, aki megölte az oroszlánt és elpusztította a sokfejű hidrát; aki megölte a vad és hatalmas vaddisznót, és képes volt megölni a gyors emberfaló madarakat, és felhozta Hadészból a háromfejű kutyát; aki eredményesen megtisztította a hatalmas Augiasz-építményt a trágyájától, és megölte a bikákat és a szarvast, amelynek orrlyukai tüzet leheltek, és leszakította az aranygyümölcsöt a fáról, és megölte a mérges kígyót (és valami okból, amelyet nem szabad kimondani, megölte Akhelóoszt és a vendéggyilkos Busziriszt), és átkelt a hegyeken, hogy vizet szerezzen, amely, ahogyan a történet tartja, tagolt beszédet adott ki; ő, aki képes volt ennyi és ilyen és ilyen nagy tettet véghezvinni, milyen gyermekesen örült annak, hogy a szatírok cintányérjai elbódítják, és hogy a nő szerelme legyőzi, és hogy a nevető Lüdák a csípőjére ütnek! És végül, mivel nem tudta levetni Nessus ingét, maga gyújtotta meg a saját halotti máglyáját, és így halt meg. Tegye félre Vulcanus az irigységét, és ne legyen féltékeny, ha őt utálják, mert öreg és sánta, Marsot pedig szeretik, mert fiatal és szép. Mivel tehát, görögök, isteneitekről bebizonyosodott a mértéktelenség, és hőseitek nőiesek, ahogyan a drámáitok alapjául szolgáló történetek kijelentették, mint Atreusz átka, Thüesztész ágya és a Pelopsz házának szennye, és Danaosz, aki gyűlöletből gyilkolt és dühének mámorában gyermektelenné tette Aigüptoszt, és a Fúriák által terített thüesztészi lakoma. És Prokné máig ide-oda repked, siránkozva; és athéni nővére kivágott nyelvvel csicsereg. Mert minek beszélni Ödipusz ösztökéjéről, és Laiosz meggyilkolásáról, és arról, hogy feleségül vette anyját, és azoknak kölcsönös lemészárlásáról, akik egyszerre voltak testvérei és fiai?

IV. FEJEZET. A GÖRÖGÖK SZÉGYENTELEN GYAKORLATAI.

És nyilvános gyűléseiteket gyűlölni kezdtem. Mert mértéktelen lakomák vannak ott, és finom fuvolák, amelyek buja mozdulatokra ingerelnek, és haszontalan és fényűző kenetek, és koszorúkkal való koronázás. A gonoszság ilyen tömegével űzitek el a szégyent, és megtöltitek velük elméteket, és a mértéktelenség magával ragad titeket, és közönséges gyakorlatként űzitek a gonosz és őrült paráználkodást. És ezt is mondanám nektek: miért haragszol te, görög létedre, a fiadra, amikor Jupitert utánozza, és ellened támad és megfoszt téged a saját feleségedtől? Miért tartod őt ellenségednek, és mégis olyat imádsz, aki olyan, mint ő? És miért hibáztatod a feleségedet, hogy tisztátalanságban él, és mégis szentélyekkel tiszteled Venust? Ha valóban mások beszélték volna el ezeket a dolgokat, puszta rágalmazó vádaknak tűntek volna, és nem igazságnak. De most a saját költőitek éneklik ezeket a dolgokat, és a történeteitek zajosan hirdetik őket.

V. FEJEZET. ZÁRÓ FELHÍVÁS.

Mostantól fogva, görögök, jöjjetek és részesedjetek a hasonlíthatatlan bölcsességben, és oktasson titeket az Ige, és ismerkedjetek meg a halhatatlan Királlyal; és ne ismerjétek el hősöknek azokat az embereket, akik egész nemzeteket mészárolnak le. Mert a mi saját Urunk, az Ige, aki még most is állandóan segít nekünk, nem kívánja a test erejét és az arc szépségét, sem még a föld' nemességének fennkölt szellemét, hanem tiszta lelket, szentséggel megerősítettet, és Királyunk jelszavait, szent cselekedeteket, mert az Ige által hatalom megy át a lélekbe. Ó, békesség trombitája a háborúban álló léleknek! Ó, fegyver, amely menekülésre készteti a rettenetes szenvedélyeket!

Ó, tanítás, amely eloltja a lélek veleszületett tüzét! Az Ige olyan befolyást gyakorol, amely nem költőket tesz: nem szerel fel filozófusokat, sem képzett szónokokat, hanem tanításával halandókat halhatatlanokká, halandókat istenekké tesz; és a földről az Olümposz feletti birodalmakba szállítja őket. Jöjjetek, tanuljatok; legyetek olyanok, mint én vagyok, mert én is olyan voltam, mint ti vagytok. Ezek győztek le engem — a tanítás istensége és az Ige hatalma: mert ahogyan a képzett kígyóbűvölő kicsalja a rettenetes hüllőt az odújából és menekülésre készteti, úgy űzi ki az Ige érzéki természetünk rettenetes szenvedélyeit a lélek legmélyebb rejtekeiből; először a vágyat űzve ki, amely által minden baj születik — gyűlölködések, viszály, irigység, vetélkedések, harag és hasonlók. Miután a vágy egyszer elűzetett, a lélek nyugodttá és derűssé válik. És megszabadulva a bajoktól, amelyekbe nyakig süllyedt, visszatér Ahhoz, aki őt alkotta. Mert illő, hogy visszaállíttassék abba az állapotba, ahonnan eltávozott, ahonnan minden lélek volt vagy van.