Jusztinosz vértanú — Isten egyedüli uralmáról

Szent Justinus Mártír: Az Egységes Kormányról Jáhve

1. fejezet A szerző tárgya

Bár az emberi természet először az intelligencia és a biztonság egyesülését kapott, hogy megkülönböztesse az igazságot, és az imádást, amelyet az Jáhve a féltékenység, amely az emberi nagyság kiválóságát sugallja, visszafordította az embereket a bálványok készítésére; és ez a babonás szokás, miután hosszú ideig tart, úgy továbbadódik a többségnek, mintha természetes és igaz lenne. Jáhve hogy emlékeztesse az embereket, akik elfelejtették azt, amit tudniuk kell. Mert elég az igazság önmagában ahhoz, hogy az égbolt alatt rejtett dolgok segítségével megmutassa az azt a rendet, aki megteremtette őket. Jáhve, ha a halandókra átadta a nevet, amely az egyetlen igaz Jáhve az előző nemzedékek emberei, akik magán- és nyilvános szertartásokat indítottak a hatalmasabbok tiszteletére, a katolikus hit elfelejtését okozták, hogy a utódaiknak birtokba vegyék; de én, ahogy most említettem, egy Jáhve- szerető elme, felhasználja az embert szerető ember beszédét, és elhelyezze azokat, akiknek intelligenciája van, amit mindenkinek kell, akiknek kiváltságuk van a világegyetem igazgatásának megfigyelésére, hogy változatlanul imádják azt, aki mindent tud. Ezt nem pusztán szavak bemutatásával fogom tenni, hanem teljes egészében a görög irodalom régi költészetéből, és a közönséges írásokból származó demonstrációval fogom használni. Mert ezekből a híres emberek, akik a bálványimádást törvényként átadták a sokaságnak, tanítják és meggyőzik a saját költői és irodalmaik nagy tudatlanságukról.

2. fejezet A keresztények egységének tanúskodásai Jáhve

Először is, akkor Æschylus, kifejteni a munkájának elrendezését, kifejezte magát is a következőképpen a tiszteletben tartva az egyetlen Jáhve:

A halandóktól távol a szent hely. Jáhve Soha ne gondolj, hogy ő, mint te, a test ruhában öltözött, mert minden ismeretlen a nagy Jáhve egy olyan férfinak, mint te. Sokféle hasonlatot visel: néha úgy tűnik, mint egy égő tűz, amely égetés nélkül ég, most mint a víz, aztán újra sötétség számból, sötétség foldáiba borítja magát. Jáhve Az Ő előtt a tenger és a sziklák, minden forrás, és minden vízi árvíz hajolódni, és amikor a szörnyű arcát nézik, a hegyek és a föld, a legmélyebb mélységek az óceán, és a legmagasabb csúcsok a hegyek, Jáhve Mindenható, és ez a dicsőség a Jáhve Magasságos.

De nem ő volt az egyetlen ember, aki elkezdte a tudás Jáhve; mert Sophocles így is leírja a természetét az egyetlen Teremtő minden dolog, az Egy Jáhve:

Van egy. Jáhve az éget és a földet, a tenger hullámait és a széleket, aki a föld alatt állt, csak egy van, de sok halandónak van a szíve, és a nyomorúságainkben vigasztaló módon felállítjuk az istenképeket kőből és rézből, vagy aranyból vagy elefántcsontból faragott képeket, és ezekre a kézműveket, mind áldozatokat, mind rituális csodákat készítjük, úgy gondoljuk, hogy így teszünk egy istenfélő munkát.

És Filemon is, aki sok magyarázatot adott az ősi szokásokról, és részesei az igazság megismerésében; és így ír:

Mondd el, mit gondolsz? Jáhve egy, aki mindent lát, de Őt nem látjuk.

Még Orpheus is, aki háromszáz hatvan istenet mutat be, a Diathece nevű levelezésből tanúskodott nekem, amelyben úgy tűnik, hogy megbánja tévedését, írva a következőket:

Azokhoz fogok szólni, akik törvényesen hallhatják; ti többiek, tisztátalanok, most zárjátok be az ajtókat! És ó Musæus, hallgass rám, aki a fényhozó hold' utóda vagy. A szavakat, amelyeket most mondok neked, valóban igazak. És ha korábbi gondolataimat láttad, ne engedd, hogy megfosszanak téged az áldott élettől; hanem inkább fordítsd saját szíved mélységeit arra a helyre, ahol a fény és a tudás lakik. Vedd az isteni igét lépteid vezetőjéül; és jól járva az egyenes, biztos úton, tekints az egy és egyetemes Királyra, az Egyre, önmagától születettre, és az egyetlen Egyre, akitől minden dolog, és mi magunk is származunk. Minden dolog nyitva áll az Ő átható tekintete előtt, miközben Ő maga mégis láthatatlan marad; jelen van minden művében, bár még láthatatlan, jóból gonoszt ad a halandóknak, hűvös háborúkat és könnyes bánatokat küldve; és a Nagy Királyon kívül nincs más. A felhők örökké trónja körül telepednek; és a halandó szemgolyók a puszta halandó szemekben gyengék meglátni Jovét, aki minden felett uralkodik. Ő a réz egekben ül trónján megalapozva; és lábai alatt tapossa a földet, és jobb kezét kinyújtja az óceán minden végéig, és körülötte remegnek a hegyláncok és a patakok, a kék és ősz tenger mélységei is.

Valóban úgy beszél, mintha szemtanúja lett volna Jáhve' nagyságának. És Püthagorasz egyetért vele, amikor azt írja:

Ha valaki bátran azt mondja: "Ló, én vagyok Jáhve- Kivéve az Egyet!—Örökkévaló—Végtelen, akkor tegyen ki a trónját, amit megszállott, és hozzon létre egy másik bolygót, mint amiben élünk, mondván: "Ez az enyém". Nem csak így, hanem ebben az új birodalomban, örökké.

3. fejezet: Bizonyítékok a jövőbeli ítéletről

Aztán még arról, hogy ő egyedül hatalommal bír, hogy ítéletet hozzon az életben végzett cselekedetekre, és az Istenség tudatlanságára, az önök közül is tanúkat hozhatok, és először is Sophocles, aki így beszél:

Eljön az idők ideje, bizonyosan eljön, amikor az arany éterből lehull a tűz' termékeny kincse, és égő lángokban a föld és a menny minden dolga felemésztődik; és akkor, amikor az egész teremtés feloldódik, a tenger' utolsó hulláma elhal a parton, a fáktól megfosztott kopasz föld, az égő levegő nem hordoz szárnyas lényt a keblén. Két út vezet Hádészba, jól tudjuk; ezen az igazak, és azon a gonoszok tartanak külön sorsuk felé; és Ő, aki mindent elpusztított, mindent meg fog menteni. És ismét Filemon: Gondolod te, Nikosztratosz, hogy a halottak, akik itt gyakran élvezték az élet' bármi javát, kikerülik az Istenség figyelmét, mintha Ő elfeledkezhetne róluk? Nem, van az Igazságosság' egy szeme, amely mindenre vigyáz; mert ha a jó és a gonosz ugyanarra a végre jut, akkor menj, rabolj, lopj, fosztogass, ahogy akarod, tedd meg minden gonoszt, ami jónak tűnik neked. De ne csalódj; mert odalent az ítélet' trónja és helye áll, amelyet mindenek Jáhvéja fog elfoglalni, akinek neve rettenetes, és nem merem gyenge emberi beszédben kimondani. És Euripidész: Nem vonakodva adja az élet bérletét, hogy mi, a birtokosok, méltányosan megítéltessünk; és ha egy halandó ember azt gondolja, hogy napi bűnét elrejtheti Jáhve éles szeme elől, gonosz gondolat az; ha tehát véletlenül találkozik a késlekedő Igazságossággal, az törvényes foglyaként követeli őt: de közületek sokan elhamarkodottan kettős bűnt követnek el, és azt mondják, nincs Jáhve. De ó! van; van. Lásd tehát, hogy aki gonosz lévén boldogul, megváltsa az oly drága időt, különben azután a büntetés méltó jutalma vár rá.

4. fejezet Jáhve nem áldozatot kíván, hanem igazságot.

És hogy Jáhvét nem engesztelik ki a gonosztevők italáldozatai és füstölőszerei, hanem igazságosságban mindenkinek bosszút mér, Filemon ismét tanúságot tesz nekem: Ha valaki azt álmodná, ó Pámfilosz, hogy bikák vagy kecskék áldozatával — nem, tehát Jupiterre! — vagy bármi ilyesmivel; vagy arany vagy bíbor ruhák felajánlásával, vagy elefántcsontból és drágakövekből készült képekkel; ha így gondolja, hogy kiengesztelheti Jáhvét, téved, és bolondnak mutatja magát. Inkább legyen hasznos és jó, se lopást, se buja tetteket, se gyalázatos gyilkosságot ne kövessen el földi gazdagság' kedvéért. Ne kívánja senki feleségét vagy gyermekét, pompás házát, széles birtokát, leányát, vagy házában született rabszolgáját, lovait, vagy szarvasmarháit, vagy ökreit, sőt egy tűt se kívánj, ó Pámfilosz, mert Jáhve, közel hozzád, látja, bármit' teszel. Ő mindig haragszik a gonosz emberre, de az igazban mégis gyönyörködik, megengedve neki, hogy learassa munkája gyümölcsét, és élvezze a kenyeret, amelyet verejtéke nyert. De igaz lévén, lásd, fizesd meg fogadalmaidat, és Jáhvénak, az adónak ajánlj ajándékokat. Díszedet ne külső látványosságokba helyezd, hanem a szív belső tisztaságába; hallva a mennydörgést akkor nem fogsz félni, és nem fogsz menekülni, ó uram, a hangjától, mert nem tudsz semmi gonosz tettről, és Jáhve, közel hozzád, látja, bármit' teszel.

Platón, a Timæusban azt mondja: "De ha valaki a megfontolás alatt ténylegesen elindít egy merev vizsgálatot, akkor tudatlan lenne az emberi és isteni természet közötti különbségről; mert Jáhve sok dolgot összekever egybe, [és újra képes feloldani egy sok dologba], látva, hogy ő rendelkezik tudással és hatalommal; de az ember sem képes vagy soha nem képes ezek közül bármit elvégezni".

5. fejezet A hamis istenségek hiábavaló állítólai képességei

De azokról, akik azt gondolják, hogy osztozni fognak a szent és tökéletes néven, amelyet néhányan hiábavaló hagyomány által kaptak, mintha istenek lennének, Menandrosz az Aurigában azt mondja: Ha létezik egy isten, aki egy öregasszonnyal sétál ki, vagy aki titokban lép be házakba a csapóajtók' révén, soha nem tetszhet nekem; nem, csak az, aki otthon marad, igaz és igazságos Jáhve, hogy üdvösséget adjon az Ő imádóinak. Ugyanaz a Menandrosz a Sacerdosban azt mondja: Nincs Jáhve, ó asszony, aki egy embert egy másik által megmenthetne; ha valóban egy ember csörgő cintányérok hangjával elbűvöl egy istent, ahová csak akarja, akkor bizonyosan az, aki így tesz, sokkal nagyobb isten. De ezek, ó Rhodé, csak a ravasz tervek, amelyeket merész cselszövő férfiak szégyentelenül kitalálnak, hogy megélhetéshez jussanak, és nevetségessé tegyék magukat a kor előtt. Ismét ugyanaz a Menandrosz, véleményét kimondva azokról, akiket istenekként fogadnak el, inkább bizonyítva, hogy nem azok, azt mondja: Igen, ha ezt láttam volna, akkor azt kívánnám, hogy lelkem ismét visszatérjen hozzám. Mert mondd meg, hol, ó Gétász, a világban 'lehetséges igazságos isteneket találni? És a Depositumban: Van igazságtalan ítélet, úgy tűnik, még az istenek' körében is. És Euripidész, a tragédiaköltő, az Oresztészban azt mondja: Apolló, aki parancsával okozta az anya meggyilkolását, nem tudja, mit jelent a becsület és az igazságosság. Az isteneket szolgáljuk, bárkik is legyenek; de a föld középső tájairól látod, hogy Apolló világosan választ ad a halandók' számára, és bármit' mond, azt tesszük. Neki engedelmeskedtem, amikor az, aki szült engem, kezem által elesett: ő a gonosz ember. Őt öld meg tehát, mert 'ő vétkezett, nem én. Mit tehettem volna? Nem gondolod, hogy az istennek fel kellene mentenie engem a vád alól, amelyet viselek? Ugyanaz a Hippolütoszban is: De ezekben a kérdésekben az istenek nem ítélnek helyesen. És az Iónban: De Erechteusz leányában mi érdekem van nekem? mert az nem tartozik az olyanokra, mint én. De amikor arany edényekkel jövök az italáldozatokhoz, harmatot fogok hinteni, és mégis figyelmeztetnem kell Apollót a tetteire; mert amikor erőszakkal vesz feleségül leányokat, a titokban nemzett gyermekeket elárulja, és aztán elhanyagolja őket haldoklásukkor. Így hát ne te; de amíg tudod, mindig űzd az erényeket, mert az istenek bizonyosan megbüntetik a gonoszság embereit. Hogyan helyes az, hogy ti, akik törvényeket írtatok elő az emberek' kalauzolására, igazságtalanul éltek?

De ha távol vagytok, szabadon beszélek, és az embereknek elégedettséget adtok, mert kényszerített házasságra, te Neptunus, Jupiter, aki a mennyek felett uralkodik. A templomokat üresítetted, miközben igazságtalanságot fizetsz. És bár dicseked a bölcseket az ég felé, mégis gonoszságot töltötted a kezeidet. Nem helyes többé, hogy rossznak nevezhessük az embereket, ha az istenek' bűneit utánozzák, hanem inkább a gonosz legyen a tanítványaik. És Archelausban: "Sokanszor, fiam, az istenek zavarják az embereket". És Bellerophonban: "Nem istenek, akik nem tesznek azt, ami helyes".—És ne legyen olyan ostobaság, hogy az ősi hagyományokat alkalmazza, vagy figyeljen a szavamra! De nézd meg a dolgot a világosabb fényében, és nézd meg a szemed! A teljes hatalom, azt mondom, elrabolja az embereket és a vagyonokat, megszakítja a hitet, és nem engedi meg a városokat, hanem kegyetlen kézzel pusztítja el és kegyetlenül pusztítja el őket. De azok, akik ezeket teszik, nagyobb sikerrel járnak azoknál, akik gyengéden járnak az istenfélő életben. És a kis városokat, tudom, akik istenfélőek, alázatosan hajlanak a sok nagy lándzsának előtt, és igen, ha valaki lemarad, és nem hajlandó kézzel imádkozni, akkor az ismeri, hogy a bátorságot az ő kezével fogja megszüntetni. És a Diphilusban dicsérjük azt, aki dicsérjük és dicsérjük az Atyát, aki nagy az Isten, aki hatalmas. Jáhve az egyetlen teremtő és megőrző az emberiséget, aki minden jó dologgal tárolta a földünket. Jáhve de az, akinek szokása az, hogy megfelel az emberek igényeinek,—Nincs szüksége a kezünkben újított ellátásokra, ő maga mindenben. Jáhve a legokosabb emberek így gondolták, és a Tibicinæben: a jó értelem templomot talál minden dologban, amiben imádni kell, mert mi az elme, de csak a hang a Jáhve "ha a jó és a gonosz emberek ugyanazt a sorsot osztják, akkor hogyan gondolhatnánk, hogy ez igazságos, ha Jove, a legjobb, nem ítéli meg helyesen? "Philoktetes: "Látod, milyen becsületes a nyereség, még az istenek számára is; és hogyan csodáljuk őt, akinek a templomja leginkább sárga aranytal töltött. "Mi akadályozza meg, mivel jó, mint az istenek, hogy így fogadja el a nyereséget? "Hekubában: "Jupiter!

6. fejezet Egyet kell ismernünk Jáhve

Itt van tehát az erény bizonyítéka, és a bölcsességet szerető elme bizonyítéka: visszatérni az egység közösségéhez, és önmagá't a bölcsességhez kötni üdvösségül, és a jobb dolgokat választani az emberbe helyezett szabad akarat szerint; és nem gondolni azt, hogy azok, akik emberi szenvedélyek birtokában vannak, mindenek urai, amikor úgy tűnik, még az emberekkel egyenlő hatalmuk sincs. Mert Homérosznál Démodokosz azt mondja magáról, hogy önképzett — "Jáhve ihletett engem dallamokkal" — bár halandó. Aszklépioszt és Apollót Khirón, a Kentaur tanítja gyógyítani — valóban nagyon újszerű dolog, hogy isteneket egy ember tanítson. Mit kell szólnom Bacchusról, akiről a költő azt mondja, őrült? vagy Herkulesről, akiről azt mondja, boldogtalan? Mit kell szólnom Marsról és Vénuszról, a házasságtörés vezetőiről; és mindezek által felállítani a felvállalt bizonyítást? Mert ha valaki tudatlanságban utánozná azokat a tetteket, amelyeket istenieknek mondanak, tisztátalan emberek közé számítanák, és idegennek az életre és az emberségre; és ha valaki tudatosan teszi ezt, elfogadható kifogása lesz a bosszú elkerülésére, megmutatva, hogy az istenszerű vakmerő tettek utánzása nem bűn. De ha valaki elítéli ezeket a tetteket, el fogja venni jól ismert neveiket, és nem fedi el őket tetszetős és elfogadható szavakkal. Szükséges tehát elfogadni az igaz és változhatatlan Nevet, amelyet nem csak az én szavaim hirdetnek, hanem azok szavai is, akik bevezettek minket a tanulás elemeibe, hogy nehogy tétlenül élve ebben a jelenlegi létezési állapotban, nemcsak mint akik tudatlanok a mennyei dicsőségről, hanem mint akik hálátlannak is bizonyultunk, számadást adjunk a Bírónak.